Védett magasabbrendű növény- és állatfajok a Hatvani Kistérségben

 

 

Elõszó

 

 

                     Az utóbbi években a kistérségi természeti értékeket bemutató munkáim elsõsorban területi megközelítésben és a területi védelem problémáit feltárva mutatták be értékeinket. Az elsõ részben ez az összefoglaló anyag sem kerülheti meg az élõhelyvédelem témakörét, azonban ezen túl a fajok bemutatására is törekszem benne. Az egyszerû “lexikális” felsorolás mellett igyekszem bemutatni az egyes fajok itt elõforduló védelmi problémáit is. Igyekszem néhány faj morfológiai, viselkedéstani bemutatását is megadni – elsõsorban az iskolások számára; de remélem más érdeklõdõ is haszonnal forgatja majd a kiadványt. Amelyik fajnál lehet, további kapcsolódási pontokat (pl.: a fajjal speciálisan foglalkozó hazai szervezetek elérhetõsége) is megadok.

A gyûjtött anyag nem teljes – bár sokévi megfigyeléseket foglal össze több adatközlõtõl is –,  hiszen egyes állatcsoportok (pl.: kisemlõsök) nem eléggé kutatottak, illetve nem minden ismert “jó” élõhelyen történt eléggé alapos, szisztematikus megfigyelés vagy felmérés. Reméljük is, hogy a jövõben elõbukkannak még újabb, eddig nem észlelt fajok.

a szerzõ

 

 

- Veszélyeztetettségi, védettségi kategóriák

 

-       Nem veszélyeztetett: Azok a fajok, melyek nagy területi kiterjedésben (estleg több élõhelytípusban is), nagy egyedszámban fordulnak elõ – többnyire azért, mert környezeti igényük nem speciális. Általában nem tartoznak egyik védettségi kategóriába sem.

-       Potenciálisan veszélyeztetett: Azok a fajok, melyek napjainkban ugyan még sokfelé, nagy egyedszámban elõfordulnak, de valamilyen, már jelentkezõ probléma (pl.: speciális igényüknek megfelelõ élõhelyek területi csökkenése, túlzott vadászat stb.) miatt helyi- vagy világállományuk várhatóan csökkenni fog. Többnyira védettek. (Pl.: farkasalma lepke, amely hernyójának egyetlen tápnövénye, a farkasalma az utóbbi években erõsen visszaszorulóban van).

-       Aktuálisan veszélyeztetett: Azok a fajok, melyeknek világ- vagy területi állománya kicsi, esetleg visszaszorulóban van. Egyedi problémák (pl.: vadászat, emberi területfoglalás, élõhelyek területi csökkenése és eltûnése, endemizmus[1]) miatt hazánk területérõl már kipusztultak (pl.: hiúz, európai farkas) vagy a kipusztulás közvetlen veszélye áll fenn. Néhány speciális kivételtõl eltekintve védettek.

-       Nem védett fajok:
- Védelemre nem rászorult fajok;
- Már kipusztult fajok: hazai- és egyben világálományuk megszûnt – pl.: magyar mézpázsit[2].

-       Védett fajok: Kisebb eszmei értékkel[3] védettek. A védett növény- és állatfajok legjelentõsebb hányada. Eszmei értékük többnyire 2.000 - 10.000 Ft közötti.

-       Fokozottan védett fajok: Nagyobb eszmei értékkel védettek. A védett növény- és álatfajok kis hányada, az eszmei értékük növények esetében elérheti az 50.000, állatok estében az 500.000 Ft-ot.

 

 

Védett magasabbrendû növényfajok a Délnyugati-Mátraalja – Zagyva-völgy – Gyöngyös-hatvani-sík területén.

 

Eltûnt védett fajok

 

                     Régi tájleírásokból, idõs emberek elbeszéléseibõl tudjuk, hogy a homokos, akácos vidékeken, biztosan a petõfibányai “zsidótemetõ” környékén elõfordult a tarka sáfrány (Crocus reticulatus). A lõrinci-környéki Zagyva-ártéri, egykor lápos, kotus területeken a kockás liliom (Frittilaria meleagris) is díszlett. A tarka sáfrány az utóbbi évtizedek óta, a kotuliliom a századforduló idõszaka óta már nem lelhetõ fel.

 

Fellelhetõ védett fajok a kistérség területén

 

1.    Agárkosbor (Orchis morio): Változó virágszínû, a rózsaszínen át a sötét bíborig. A kosborokra (hazánkban élõ orchidea-félékre) jellemzõ mézajka rendszerint bíboros-pettyes. 10-15 cm nagyságúra növõ homoki-, szikes pusztai- és lejtõsztyepp-faj. A Kopasz-hegyen fordul elõ egy kisebb állománya. 

2.    Apró nõszirom (Iris pumila): Kis termetû (10-15 cm) nõsziromféle, sárga és liláskék virágú változatai egyaránt elõfordulnak. A Szõlõ-tetõn és a Somlyón fordul elõ, elsõsorban a nyílt sziklagyepekben gyakori.

3.    Árlevelû len (Linum tenuifolium): Kisebb állománya él a gombosi tölgyesnél.

4.    Bársonyos kakukkszegfû (Lychnis coronaria): Élénk bíborpiros, ép szirmú, felálló szárú, közepes termetû (30-70 cm), fehéresen molyhos-gyapjas szegfûféle. A Somlyón elvétve elõfordul.

5.    Bíboros kosbor (Orchis purpurea): Erõteljes termetû (30-50 cm) kosborféle, fehéres-bíboros mézajka sötétebben pettyegetett. Virágzata többnyire dús, tömött-hengeres. Tölgyerdei faj, a Somlyón és a gombosi tölgyesben elvétve elõfordul.

6.    Bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla): A Kopasz-hegyen kisebb állományokban fordul elõ.

7.    Bugás hagyma (Allium paniculatum): A Somlyón elõforduló ritka erdõssztyepp-faj.

8.    Bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon): Száraz gyepek növénye, a Somlyón és a gombosi tölgyesben fordul elõ.

9.    Csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima): Sztyepprét-növény, a Kopasz-hegyen helyenként megtalálhatók kisebb állományai.

10.Egyhajúvirág (Bulbocodium versicolor): Február-márciusban nyíló hagymagumós növény, világos-lilás lepellevelei a kikericsekhez hasonlóak. A turai Alsó-réten a Duna-Ipoly Nemzeti Park által felügyelt természetvédelmi területen kisebb állománya nyílik. Fokozottan védett!

11.Fehér zanót (Cytisus albus): Fásodó szárú, dúsan elágazó, alacsony termetû félcserje. Pillangós virágai többnyire fehérek, a növény és a hüvelytermés rányomott-aprószõrû. A somlyón elõfordul.

12.Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans): A sötétbíbor, bókoló virágkelyhû, késõ tavasszal nyíló, 15-20 cm magasságú növény kis populációja él a Somlyón.

13.Fényes poloskamag (Corispermum nitidum): A turai Csontosparton találjuk. A libatopfélék közé tartozó apró termetû, ritkásan elágazó növény szinte levéltelennek tûnik.

14.Homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus): A bakszakállok között kistermetû, a turai Csontosparton nyílik.

15.Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica): A turai Csontosparton nyílik.

16.Homoki kocsord (Peucedanum arenarium): A turai Csontosparton található. Kisebb termetû ernyõs virágzatú növény.

17.Homoki nõszirom (Iris humilis subsp. arenaria): Apró termetû (10-12 cm), sárga szirmú nõsziromféle. A turai Csontosparton.

18.Homoki vértõ (Onosma arenaria): Borzas-szúrós szõrökkel dús, felálló, elágazó szárú növény. Halványsárga apró, hosszúkás virágkelyhei többnyire bókolók. A turai Csontosparton fordul elõ. (A kistérség északi határán, a jobbágyi Nagy-Hársas hegy löszös-homokos oldalában is él kisebb állománya, elõfordulása itt érdekességnek számít.)

19.Hosszúlevelû árvalányhaj (Stipa tirsa): Sztyepp-növény. A kistérségben az árvalányhajak közül a leggyakoribb: a Somlyón, a Kopasz-hegyen és a Szõlõ-tetõn tollas toklászaival június elején szinte tengerként hullámzik. (Vele együtt gyakran fordul elõ a nem védett kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) is, az említett területeken elszórtan, és a gombosi tölgyesben egy-két állományban – meghonosodóban.)

20.Janka-tarsóka (Thlaspi Jankae): Apró termetû (10-15 cm), alig elágazó, fehér virágú, kora tavasszal nyíló tarsókaféle. A Somlyón és a Kopasz-hegyen kiterjedt állományokat alkot.

21.Kardos madársisak (Cephalanthera longifolia): Mintegy 20-40 cm magasra növő, fehér szirmú kosborfélénk. A Hatvani Alkotótábor melletti nemesnyáras ligetben található egy néhány tőből álló állománya.

21.Kései szegfû (Dianthus serotinus): Impozáns, fehér, “sallangos” szirmú szegfûféle; a turai Csontosparton találjuk kisebb állományait.

22.Kisfészkû aszat (Cirsium brachycephalum): A boldogi Vajda-réten található egy védelemre érdemes kékperjés társulásban.

23.Korcs nõszirom (Iris spuria). Régebbi neve: “fátyolos nõszirom” utal arra, hogy lilásfehér szirma sötétebben, finoman erezett (fátyolos). Erõteljes termetû, keskeny-szálas levelû, 80-100 cm magas növény. Egy-egy tõ sok (nyolc-tíz) virágzó szárat is hoz. Az Apc-jobbágyi Szuha-parti réteken és a hatvani bányatavak, ligeterdõk környkén találjuk kisebb állományait; ezeken a helyeken a szárazodó élõhelyei miatt erõsen visszaszorulóban van. A csányi rét alacsonyabb térrészein tömeges.

24.Macskahere (Phlomis tuberosa): Felálló szárú (80-100 cm magas) növény, egy-egy tõ több virágzó szárat is hoz. Világospiros virágai örvökben állnak. Levele jellegzetes: alsó szárleveleinek levélalapja lapos-szívesen visszahajló. Löszjelzõ sztyepp-növény. A Somlyón jelentõsebb, az Apc-jobbágyi Szuha-parton kisebb populációja él.

(Nem túl régi adata van a gombosi tölgyes mellõl is, de mostanában ott nem sikerült fellelni.)

25.Magyar bogáncs (Carduus collinus): A Somlyón itt-ott, “szálanként” elõfordul.

26.Magyar lednek (Lathyrus pannonicus subsp. collinus): A somlyón itt-ott rábukkanhatunk.

27.Mocsári kosbor (Orchis laxiflora): A boldogi Vajda-réten található egy védelemre érdemes kékperjés társulásban.

28.Nagy pacsirtafû (Polygala major): Eddig a Somlyón egy kis foltban került elõ néhány egyed, de  valószínûleg gyakoribb, elsõsorban a zárt sziklagyepekben.

29.Nagyezerjófû (Dictamnus albus): Az erõsen mirigyes, ágas, félcserje-termetû növény a Somlyó lejtõsztyepp területein, elsõsorban sziklakibúvásokon és kõmezsgyékben tömeges. Erõs, fûszeres illata messzirõl érezhetõ. Enyhén mérgezõ!

30.Nyúlánk madártej (Ornithogalum pyramidale): Sztyepprét-növény, a Somlyón elõfordul.

31.Pázsitos nõszirom (Iris graminea): Alacsony (15-20 cm) virágszárú, de szálas, félmagasra (30-60 cm) növõ sûrû (gyepesítõ) levelû nõsziromfaj. Szép szirmú: a külsõ lepel alapszíne világosibolya, a lemeze kerek-tojásdad és fehér erezetû. A Somlyó egy kis területén került elõ néhány tõ. 

32.Pézsmahagyma (Allium moschatum): Szárazgyepekben fordul elõ, a kistérségben a turai Csontosparton.

33.Piros kígyószisz (Echium russicum): A kígyósziszek nevüket a csõvé forrt pártából kilógó bibérõl és porzókról kapták. A vörös-sötétpiros virágszínû védett faj kisebb állománya a Kopasz-hegyen található.

34.Pusztai meténg (Vinca herbacea): A világoskék pártájú kis télizöldhöz hasonlatos (ezt  kertekbe, temetõkbe ültetik). Száraz sztyeppek, rétek kúszó-, heverõ szárú, sötétkék virágú félcserje faja. A Somlyón itt-ott elõbukkan.

35.Réti iszalag (Clematis integrifolia): Bimbóban bókoló, majd kinyílva felálló, szétterjedõ szirmai liláskékek. Tojásdad-lándzsás, keresztben átellenes levelei nyél nélküliek, ülõk. Koranyáron nyílik; a nedves rétek, vágások 30-50 cm magas növénye. Nem ritka, de sehol sem tömeges. A Szuha-parti réteken, a Zagyva töltése mentén, a Somlyó aljában itt-ott elõbukkan. A hatvani “Zagyva-holtágnál” jelentõsebb populációja található.

36. Pettyegetett oszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius): Lilás virágú középmagas (-100 cm), vesszos-szálas termetu. Az Apc-jobbágyi Szuha-parti réten, a csányi szikesen, Hort mellett előfordul.

37.Sadler-imola (Centaurea sadleriana): Pannon bennszülött növény, lösz- és homokkedvelõ. A gombosi tölgyeshez felvezetõ út mentén találhatók kisebb állományai.

38.Selymes boglárka (Ranunculus illyricus): Kis termetû (15-20 cm), nem dúsan elágazó szárú, sárga virágú, puha szõröktõl ezüstös-selymes növény. Sztyepp-növény, a Somlyón és a Szõlõ-tetõ környékén elszórtan fordul elõ.

39.Selymes peremizs (Inula oculus-christi): A Somlyón elõfordul, erdõssztyepp-növény.

40.Széleslevelû nõszõfû (Epipactis helleborine): Tölgyesek, ligetek növénye, egyetlen termõhelye ismert a hatvani Alkotótábor melletti nemesnyárasban.

41.Sziklai gyöngyvesszõ (Spiraea media): A Somlyón elõfordul, alacsony termetû cserje.

42.Szürkés ördögszem (Scabiosa canescens): Sztyepprét-növény, többnyire löszgyepekben, homokpusztákon találjuk. Kistérségünkben a turai Csontosparton él.

43.Tarka imola (Centaurea triumfettii): Közepes termetû, többnyire magányos virágú, fehéres-szürkén molyhos imolafaj. A Somlyón elõfordul.

44.Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia agg.): Egyetlen termõhelye ismert a Hatvan-Lõrinci közút melletti akácerdõben, a “gombosi part”-nál.

45.Tavaszi hérics (Adonis vernalis): A kistérségben nem ritka boglárkaféle, a Somlyón, a Kopasz-hegyen és a gombosi tölgyes környékén nagyobb tömegben is elõfordul.

46.Turbánlilom (Lilium martagon): Tölgyeserdõk növénye, a Somlyón itt-ott elõbukkan.

 

 

Védett gerinces állatok a Délnyugati-Mátraalja – Zagyva-völgy – Gyöngyös-hatvani-sík területén.

 

A fajleírások gyakorisági jelzõirõl:

 

         - “Ritka”: Az a faj, amely csak egy-egy jól körülírt területen fordul elõ, vagy többfelé elõfordul, de igen kis egyedszámban (terepen valószínûleg több alkalommal is keresnünk kell, hogy megtalálhassuk).

         - “Nem gyakori”: Az a faj, amelynek egyedszáma kicsi; vagy csak idõszakosan, esetenként erõsen változó egyedszámban fordul elõ.

         - “Nem ritka”: Az a faj, amely többfelé elõfordul, de nem tömegesen. (Terepen tartózkodva nagy eséllyel felleljük.)

         - “Gyakori”: Az a faj, amely többfelé elõfordul és gyakorta szem elé kerül, emellett esetleg egyes helyeken tömeges is.

 

·      Halak

 

                     Védett halfaj a kistérségi vizekbõl eddig nem került elõ. A Szuha és Zagyva mellékágaiból, kiöntéseibõl valószínûsíthetõ azonban néhány kisebb testû faj, pl.: csíkfélék.

·      Kétéltûek

 

1.    Barna ásóbéka (Pelobates fuscus): Rejtõzködõ életmódja miatt ritkán kerül szem elé, de könnyen felismerhetõ barnás színezetérõl, függõleges szemrésérõl és hátsó lába ásósarkantyújáról. Kis vizekben, csatornákban párzik a víz alatt és innen adja halk, “kotyogó” hangját. A Hatvan-környéki, Zagyvához kapcsolódó csatornákban nem ritka. Sajnos ezeknek a csatornáknak a rendszeres kiszáradásával sok egyed elpusztul, mert ebihalai  gyakorta a vízben telelnének át..

2.    Barna varangy (Bufo bufo): Barna felsõtestû, fehéren márványozott hasú, nagy termetû békafaj. Ebihalai nagyok, lassú mozgásúak. A kifejlett egyedek messzire elhagyják a vizet és a szárazon vadásznak. A bányatavaink, kubikgödreink környezetében ritkán elõfordul. A tavaszi nászidõben rövid, csattanós “kvark, kvark” hangját halkan hallatja.

3.    Erdei béka (Rana dalmatina): Hosszú lábú, hosszút ugró “barna” békafaj. Fás területeken ritkán szemünk elé kerülhet, elsõsorban a lõrinci dombok, hatvani ligeterdõk környékén.

4.    Foltos szalamandra (Salamandra salamandra): Egyetlen, több évvel ezelõtti elõfordulási adata az apci Széleskõhöz közeli, hegyi mikroklímát idézõ forrás mellõl van. Sárga-fekete foltos farkos kétéltû, a nyirkos helyeket, hidegebb patakokat, öreg erdõket kedveli. Inkább domb- és hegyvidéki faj.

5.    Kecskebéka (Rana esculenta): “Zöld” békafajunk, teste általában csíkozott. Nagyobb vizekben él (pl: bányatavak, Selypi-tó), de a Zagyva folyóban is gyakori helyenként. Hangja a jellegzetes “brekeke”. Koncertje többnyire szakaszokra tagolódik, hosszabb-rövidebb szünetekkel.

6.    Mocsári béka (Rana arvalis): “Barna” béka, az erdei békával összetéveszthetõ. Vizes területek mentén nem ritka, a Zagyva cstornarendszerei mentén Havan környékén, a Selypi-tavak mellett.

7.    Pettyes gõte (Triturus vulgaris) és tarajos gõte (Triturus cristatus): Valószínûleg gyakoribbak, mint ahogy szemünk elé kerülnek. A kifejlett állat a szárazföldön vadászik és itt is telel. A Szuha idõszakos kiöntéseiben és a Zagyva Hatvan-környéki csatornarendszerében fejlõdnek lárváik. Ezért is fontos lenne a víz visszatartása ezeken a helyeken: a csatornák egyrésze nyárelõre sajnos kiszárad!

8.    Tavibéka (Rana ridibunda): “Zöld” békafajunk. A kecskebékához hasonló, de hangja jól megkülönbözteti: a “brekeke” szaggatott, nevetésféle hangokkal keveredik. A Zagyva mentén, a folyóval összeköttetésben lévõ csatornákban, kiöntésekben, közeli kubikgödrökben gyakori.

9.    Vöröshasú unka (Bombina bombina): Kis termetû faj, sekélyebb vizekben, csatornákban, felgyülemlõ esõvíz alkotta mocsaras részeken él (nagyobb tömegben a Selypi-tavaknál és a hatvani vízmûvek környékén). A vizet ritkán hagyja el. Háta barnás, hasa fekete-vörös vagy fekete-sárga foltos. A kistérségben mindkét színváltozat elõfordul. Neve hangutánzó szó, hangja a halk “unk, unka” szavakra hasonlít, melyet ritmikusan, lassabb ütemben ismétel. Kitartó kórusa messzebbre is elhallatszik.

10.Zöld levelibéka (Hyla arborea): Kis termetû, zöldes vagy barnás színû, (színeváltó) békafaj. Tapadókorong van a lábujjain, így szívesen mászik magas növényzetre is. Nagy tömegekben ad folyamatos, kitartó “koncertet”, hangja erõs, gyorsan ismétlõdõ karattyolás (krrrak, krrrak, krrrak, krrrak...), kórusa messzehangzó. A hatvani Alkotótábor és ligetek, mocsárrétek környékén gyakori.

11.Zöld varangy (Bufo viridis): Leggyakrabban szemünk elé kerülõ békafaj, mert kiskertekbe, városi utcákba is bejár. Éjszakai lámpafénynél gyakran vadászik a leesõ rovarokra. Többnyire magányosan, vízpartról “énekel”: hangja igen erõs, hosszan elnyújtott, elején ugróan emelkedõ hangmagasságú pirregés (prrrrrrrrrr...), amely tíz másodpercig is eltarthat, majd rövid szünet után újrakezdi. A térségben nem ritka.

 

·      Hüllõk

 

Eltûnt védett fajok

 

                     A melegebb, sziklás vagy homokos domboldalakat kedvelõ keresztes vipera (Vipera berus) a századelõn még elõfordult a Lõrinci-környéki homokos dombokon. A jobb vipera élõhelyek valószínûleg a kiterjedt akácosítás és fenyvesítések, illetve az élõhelyek felszabdalása, mûvelésbe fogása következtében változhattak kedvezõtlenné.

 

Fellelhetõ védett fajok

 

1.    Fali gyík (Podacris muralis): A térségben ritka, de a Somlyón a sziklás területeken elõfordul. Lapos testalkatú, barna színû gyík, a hátán egy sötétebb gerincvonal húzódik.

2.    Fürge gyík (Lacerta agilis): Sokfelé elõfordul, talán az állóvizeink füves-gyepes partjainál bukkanhatunk rá legkönnyebben, illetve a gombosi tölgyesben is gyakori. 18-22 cm hosszú, oldala zöldes, háta vörösesbarna; sokszor fehér sávozás is látható a hátán.

3.    Kockás sikló (Natrix tesselata): A vízisiklóhoz hasonló életmódot él, de a vizeket nem hagyja el messzire. Háta “kockás”, vagy zegzugos mintázatú, fején oldalt nincs sárga “félhold”. A Zagyva mellékén többfelé elõfordul, de nem gyakori.

4.    Mocsári teknõs (Emys orbicularis): Nem ritka, bár szem elé ritkán kerül. A Zagyva mellékén inkább állóvizekben, kiöntésekben, kubikgödrökben tanyázik (pl.: a hatvani Görbeér mentén, az Alkotótábornál, az apci Szuha-környéken), de gyakran kijár a szárazföldre is, nem túl messze elkóborolva a víztõl.

5.    Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri): Apró, legfeljebb 10 cm-es, hengeres, barnás-fényes testû gyík, feltûnõen kis lábai szinte alig segítik: fürge mozgása inkább kígyózó siklás. Hazai elõfordulása “szigetszerû”: így térségünkben is, eddig csak a Somlyó meleg sztyepp-gyepébõl került elõ néhány egyed.

6.    Rézsikló (Coronella austriaca): Másfelé a melegebb sziklás dombokon nem ritka, de a térségünkben eddig csak a Lõrinci-Apc dombvonulaton (a “Csurgónál”) sikerült egy egyedet fellelni. A fejtetõn lévõ (néha keresztet formáló) mintája miatt a keresztes viperával összetéveszthetik.

7.    Vízisikló (Natrix natrix): Fején kétoldalt lévõ sárga és fekete (félhold alakú) foltja biztos ismertetõje. A Zagyva mentén nem ritka. Néha messzire elkóborol a víztõl.

8.    Zöld gyík (Lacerta viridis): Nagy termetû (20-35 cm) gyíkunk. Zöld színét a hím a tavaszi nászidõben kidíszíti: néha fekete apró-pettyessé válik, a nyakörve oldalt és alul kékes színû lesz. A melegebb dombokon: Lõrinci, Petõfibánya, Apc – nem ritka.

 

·      Madarak

 

                     A kistérség sajátságos elhelyezkedése (alföldi és hegyvidékperemi kapcsolatok) és változatos élõhely-típusai együtt eredményezik azt, hogy jelentõs fajszámú madárvilágot találunk itt. Védett madaraink közül egyes fajok gyakoribbak, mások ritkábbak. A hatvani bányatavaktól az apci Somlyóig a folyamatosan meglévõ élõhelyeken eddig felbukkant fajok teljes listáját megadjuk, azonban csak rövid elõfordulási leírásokra szorítkozunk. Egyes fajoknál kiemeljük, hogy fészkelése, költése bizonyított, megfigyeltük. (A költés még több faj esetében valószínû, de nem figyeltük meg.) A “vonuláskor” megjegyzés arra utal, hogy valószínûleg nem fészkel nálunk, azonban a tavaszi vagy õszi (vonulási) idõszakban rendre megjelenik. A vonuláskor megjelenõ fajokat azértt tartjuk fontosnak feltüntetni, mert jelenlétük az adott terület eltartóképességére (táplálékforrás megléte, zavarásmentes környezet) utal. Az “idõnként felbukkan” vagy “néha megjelenik” kifejezés arra utal, hogy valószínûleg nem fészkelõ (esetleg ritka fészkelõ (?) faj), azonban kóborló egyedei a közeli területekrõl térségünkbe is eljutnak.

Nem tüntetjük fel azokat a fajokat, amelyek a térség valószínûleg nem fennmaradó, medterséges eredetû “élõhelyein” (szennyvíz- és hígtrágyalé-tavak) idõnként megjelennek – pl.: ilyenek a limicola-fajok. Azokat sem tüntetjük fel, amelyek csak “speciális” esetekben jelentek meg –  pl.: a Zagyva 2001. évi nagy kiáradásakor.

                     A felsorolásba néhány nem védett, de megítélésünk szerint figyelmet igénylõ faj is bekerült.

 

 

1.    Balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus): Nem gyakori, a hatvani ligetekben elõfordul.

2.    Balkáni gerle (Streptopelia decaoto): Gyakori, elsõsorban a nyíltabb területeken és a településeken. Gyakori fészkelõ.

3.    Barátposzáta (Sylvia atricapilla): A ligetekben mindenfelé elõfordul, a gombosi tölgyesben gyakori.

4.    Barátréce (Anas ferina): Ritka. A selypi-tavakon elõfordul.

5.    Barázdabillegetõ (Motacilla alba): Sík vidékeinken nem ritka (A szántóföldek melléke, hatvani ligetek).

6.    Barkós cinege (Panurus biarmicus): A hatvani sóderbánya-tavak nádasaiban elõfordul.

7.    Barna rétihéja (Circus aeroginosus): A Hatvani ligeteknél, a selypi tavaknál elõfordul, egy-egy pár költ is.

8.    Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis): A hatvani ligeteknél elõfordul.

9.    Bíbic (Vanellus vanellus): A hatvani ligeteknél, a környezõ szántók felett tavasszal röpül és idõzik. Valószínûleg nem költ a térségben.

10.Búbos pacsirta (Alauda arvensis): Nem gyakori. Egyes nyarakon nagyobb számban jelenik meg, fõként utak mentén, városi parkokban.

11.Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): A hatvani bányatavakon rendszeresen költ több pár is.

12.Búbosbanka (Upupa epops): A gombosi fás legelõn költõ faj. Ritka.

13.Bütykös hattyú (Cygnus olor): Ritka faj a térségben, a selypi tavakon egy-egy évben (mint 2002-ben is) egy-egy pár költ.

14.Cigánycsuk (Saxicola torquata): Nem gyakori, de a gombosi fás legelõn rendszeresen, többedmagával jelenlévõ faj.

15.Cigányréce (Aythya nyroca): A selypi tavakon egy-egy pár vagy kóborló egyed átnyaral.

16.Citromsármány (Emberiza citrinella): Ritka. Elsõsorban az Apc-petõfibányai dombok ligetes aljában bukkanunk rá.

17.Cserregõ nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus): Ritka, az apci Szuha-parti nádasokban és a hatvani ligetek nádasaiban elõfordul, költ.

18.Csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita): Nem gyakori. Elsõsorban a gombosi tölgyes ligetes-bozótos részein találjuk meg.

19.Csóka (Corvus monedula): Ritka. Egy-két elõfordulási adata van, a hatvani ligetek területérõl.

20.Csonttollú (Bombycilla garrulus): Vonuláskor csapatosan jelenik meg, gyakorta a településeken is. A gombosi tölgyesben az olajfûz, fakín (sárga fagyöngy) termésésre rendszeresen rájárnak.

21.Csörgõréce (Anas crecca): Ritka. A selypi tavakon elõfordul.

22.Csuszka (Sitta europea): Nem túl ritka, elsõsorban a gombosi tölgyesben és az Apc környéki erdõkben.

23.Dankasirály (Larus ridibundus): Ritkán jelenik meg. A selypi tavakon elõfordul.

24.Darázsölyv (Pernis apivorus): Ritka. A gombosi tölgyesben jelen van, kaparásának nyomai többfelé megfigyelhetõk.

25.Dolmányos varjú (Corvus corone cornix): Helyenként, többnyire párban (nem telepesen) fészkel, pl.: a hatvani ligetekben magas nemesnyárakon.

26.Egerészölyv (Buteo buteo): A kistérségben több helyen, az Apc-Lõrinci domboldalakon és Hatvan környékén (a vízmû környezetében lévõ erdõsávoknál), az ecsédi fûz-nyárligetben is fészkel.

27.Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris): A hatvani ligeterdõs részeken fészkelõ, ritka.

28.Énekes rigó (Turdus philomelos): Nem gyakori, de a gombosi tölgyesben és Hatvanban az Alkotótábor környékén állandó fészkelõ.

29.Erdei fülesbagoly (Asio otus): Gyakori. A lõrinci “Csurgó” és a hatvani Alkotótábor környékén, fenyõfák alatt tömegesen találhatók a köpeteik. Télire behúzódik a településekre és a városi fákon (parkokban, nagyobb területû udvarokban) éjszakázik.

30.Erdei pinty (Fringilla coelebs): Gyakori. Nyíltabb, bokros-fás területeken, nagyobb kertekben, iskolaudvarban sokfelé elõfordul.

31.Erdei pityer (Anthus trivialis): Ritka. Adata a Somlyóról való, illetve a csányi szikes réten is megfigyeltük.

32.Erdei szürkebegy (Prunella modularis): Nem ritka. Ligetekben (pl: az Alkotótábornál, a gombosi fás legelõn) elõfordul.

33.Fácán (Phasianus colchicus): Gyakori. Lakott területeken kívül mindenfelé elõfordul.

34.Fehér gólya (Ciconia ciconia): Ritka. Felméréseink szerint alig néhány pár fészkel a térségben (mind településeken).

35.Fekete gólya (Ciconia nigra): Csak átvonuló vagy kóborló egyedek figyelhetõk meg néha, pl.: az apci Szuha-parti réteken.

36.Fekete harkály (Dryocopus martius): Ritka. A gombosi tölgyesben fel-fel bukkan.

37.Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): Nem gyakori. A hatvani bányatavakon némelyik évben fészkel.

38.Feketerigó (Turdus merula): Gyakori, még a települések parkjaiban is.

39.Fenyõrigó (Turdus pilaris): A gombosi tölgyesben vonuláskor és télen gyakori, néha tömeges. Télen szívesen fogyasztja a fakín termését.

40.Fenyvescinege (Parus ater): Ritka. A Lõrinci és Apc környéki kisebb fenyves-foltokban felbukkan.

41.Fogoly (Perdix perdix): Ritka. Mezõgazdasági mezsgyeszegélyek környékén néha felbukkan (elsõsorban a Petõfibánya-Lõrinci dombok környékén).

42.Füleskuvik (Otus scops): Ritka. A hatvani ligetek és az Apc-lõrinci dombok környékén oduk kihelyezésével is próbáltuk megtelepíteni (eddig sikertelenül). Hatvanban a belvárosban a cukorgyár környékén, a kastélykerti ligetben évek óta hallani egy pár jellegzetes kiáltozásait.

43.Függõcinege (Remiz pendulinus): Nem gyakori. Eddig a hatvani bányatavaknál, az “Erõmûi-tónál” és a gombosi fás legelõn figyeltük meg a fészkét.

44.Fülemüle (Luscinia megarhynchos): Gyakori. Nagyobb egyedszámban elsõsorban a hatvani Alkotótábor környékén, és a kastélykerti ligetben.

45.Fürj (Coturnix coturnix): Nem gyakori. A Somlyón és a hatvani ligeteknél (itt gyakran vetésben) költ.

46.Gatyásölyv (Buteo lagopus): Ritka téli vendég. (1996-ban egy elhullott, norvég gyûrûs példányt találtunk Lõrinci közelében. A visszajelzések alapján tudjuk, hogy 11 éves volt és 1100 km-re vándorolt el a gyûrûzés helyétõl.)

47.Gyöngybagoly (Tyto Alba): Az utóbbi évtizedekben lecsökkent állományú madár, nem gyakori. Az állomány stabilizálásán templomtornyokba kihelyezett mesterséges költõládákkal igyekszünk gondoskodni. Már több toronyban megtelepedett, néhány helyen sikeresen költött is (Boldog, Lõrinci, Ecséd).

Ha gyöngybagoly elõfordulását észleli, várjuk az Ön bejelentését is!

48.Gyurgyalag (Merops apiaster): Csapatosan, több helyen költ a Lõrinci-Petõfibánya-Apc dombvonulat homokgödreinek meredek falába vájt üregekben, több helyen is. Védelmérõl a jogszabály úgy gondoskodik, hogy a költõüregek letermelése a költés és fiókanevelés idõszakában (május eleje - július eleje) tilos!

49.Hamvas rétihéja (Cyrcus pygargus): Ritka. A hatvani bányatavak melletti magasfüvû réteken és szárazon álló nádasban, illetve a Hatvan-Lõrinci dombokon (gabonában) idõnként egy-egy pár költ.

50.Hantmadár (Oenanthe oenanthe): Egy adata van a hatvani ligetekbõl (valószínû, hogy a Jászságból kóborló egyedek jutnak fel idáig), illetve egy adat a csányi szikes rétrõl.

51.Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros): Többfelé (településeken is) elterjedt, de nem gyakori. Az Alkotótábornál háztetõ alatt költ.

52.Házi veréb (Passer domesticus): Nem ritka. Fõként településeken és környékén.

53.Héja (Accipiter gentilis): Nem gyakori. Az erdõsebb részeken fel-felbukkan.

54.Holló (Corvus corax): Ritka, de terjedõben van. Apc és Petõfibánya környékén a felhagyott andezitbányák sziklaperemein rendszeresen költ néhány pár.

55.Kabasólyom (Falco subbuteo): A hatvani ligetek környékén néha felbukkan.

56.Kakukk (Cuculus canorus): A hatvani ligetek és a Zagyva vonulata mentén nem ritka. (Utóbbi helyeken a gyakori nádirigót követi.)

57.Karvaly (Accipiter nisus): Nem gyakori. Az erdõsebb részeken fel-felbukkan.

58.Kékcinege (Parus caeruleus): Nem gyakori. A hatvani ligetekben és a gombosi tölgyesben elõfordul.

59.Kék vércse (Falco vespertinus): Egy-egy (kóborló?) egyed feltûnésérõl tudunk.

60.Kerecsensólyom (Falco cherrug): Ritka. A hatvani ligetek környékén néha felbukkan. A középhegységbõl az alföld felé terjedõben van. Költését mûfészkek kihelyezésével próbáljuk meg elõsegíteni, de megtelepedése eddig még nem volt megfigyelhetõ.

61.Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus). Ritka. A hatvani ligetek környékén néhány alkalommal megfigyeltük.

62.Kígyászölyv (Circäetus gallicus): Ritka. Magányos egyedei néhány alkalommal voltak megfigyelhetõk a Lõrinci kõbányánál (Mulató-hegy).

63.Kis õrgébics (Lanius minor): Az alföld felõl kóborló magányos egyedei alkalmanként feltûnnek a hatvani ligeterdõk környékén.

64.Kis poszáta (Sylvia curruca): Nem gyakori. A gombosi tölgyesben elõfordul.

65.Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis): Nem gyakori. A selypi-tavakon elõfordul.

66.Kiskócsag (Egretta garzetta): Nem gyakori. A Szuha-parti réteken, a selypi-tavakon néha látható.

67.Kuvik (Athene noctua): Nem gyakori. Az Alkotótábor és a Szuha-parti rétek területén költését az elõzõ években mesterséges oduk kihelyezésével próbáltuk meg elõsegíteni, de a megtelepedésrõl nincsenek adataink.

68.Lappantyú (Caprimulgus europaeus): Ritka. A gombosi fás legelõn és az Apc-lõrinci dombok melletti nyílt terepeken megjelenik.

69.Léprigó (Turdus viscivorus): Fõként vonuláskor és télen jelenik meg ligeteinkben, parkjainkban. A gombosi tölgyes fakín-termésén néha tömeges.

70.Macskabagoly (Strix aluco): Az eddigi néhány adatnál talán valószínûleg gyakoribb. A gombosi tölgyesben idõnként felbukkan.

71.Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes): Nem gyakori. A gombosi tölgyesben rendszeresen megfigyelhetõ. Uhu köpetében is több alkalommal megtaláltuk.

72.Mezei pacsirta (Alauda arvensis): Nem gyakori. A Somlyó zárt gyepében rendszeresen költ.

73.Mezei veréb (Passer montanus): Nem gyakori. A gyurgyalagtelepek környékén a régi költõüregekben rendszeres fészkelõ. Állattartó telepeknél, elhagyott épületeknél is költ.

74.Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus): Gyakori. A Zagyvapart menti nádszegélyben és a bányatavak, kubikgödrök nádasaiban is a leggyakoribb madár. Minden bizonnyal az egyik fontos kakukkgazda.

75.Nagy fakopáncs (Dendrocopos major): Ritka. A gombosi tölgyesben és a Somlyó zavartalan erdejében gyakrabban elõfordul.

76.Nagykócsag (Egretta alba): Vonuláskori vagy nyári kóborló egyedek a selypi tavaknál, a hatvani ligeteknél felbukkannak.

77.Nagy õrgébics (Lanius excubitor): Vonuláskor fel-felbukkan a hatvani ligeterdõs részeken, illetve a Somlyón.

78.Örvös galamb (Columba palumbus): Nem gyakori, de  a kistérség fás-ligetes területein (még közutak melletti fasoroknál is) több helyen megfigyelhetõ. Az ecsédi fûz-nyárligetben fészkelését megfigyeltük.

79.Örvös légykapó (Ficedula albicollis): Nem gyakori. A Somlyón, a gombosi fás legelõn és a hatvani ligetekben rendszeresen elõfordul.

80.Õszapó (Aegithalos caudatus): Nem gyakori. A gombosi tölgyesben rendszeresen megfigyelhetõ.

81.Pásztormadár (Sturnus roseus): Õszi vonuláskor figyeltük meg a Somlyón.

82.Réti pityer (Anthus pratensis): Õszi vonuláskor figyeltük meg a Somlyón.

83.Rozsdás csuk (Saxicola rubetra): Nem gyakori. A hatvani ligetek környékén elõfordul.

84.Sárgabillegetõ (Motacilla flava): A jászsági és Tápió-menti élõhelyeirõl néha kisebb, néha nagyobb egyedszámban jut fel a hatvani bányatavak, ligeterdõk környékére.

85.Sárgarigó (Oriolus oriolus): Nem gyakori, de a hatvani nemesnyárasokban és bányatavak környéki ligetekben rendszeres fészkelõ.

86.Seregély (Sturnus vulgaris): Ritkább fészkelõ a hatvani ligeteknél (az alkotótáborban épület eresze alatt is) és a gombosi tölgyesben. Õsszel tömeges lehet, településeken is.

87.Süvöltõ (Pyrrhula pyrrhula): Nem gyakori. A gombosi tölgyesben elõfordul.

88.Szajkó (Coracias garrulus): Nem gyakori, de az erdõs részeken többfelé elõfordul (pl: a gombosi tölgyesben, a Somlyón, a hatvani nemesnyárasokban).

89.Szárcsa (Fulica atra): Nem gyakori. A selypi-tavakon rendszerint jelen van. Egy ízben Hatvannál, a Zagyva sûrû növényzete között figyeltük meg még röpképtelen fiókáival, tehát valószínûleg itt költött.

90.Szarka (Pica pica): Meglepõ módon, más területekkel ellentétben a térségben ritka. A lõrinci erõmû-környéki bozótosban figyeltük meg a fészkét, illetve a csányi szikes rét környéki bokrosokban is elõfordul.

91.Széncinege (Parus major): Nem ritka, vonuláskor és télen gyakoribb, ilyenkor a településeken is. A gombosi tölgyesben költõoduk kihelyezésével segítjük költését.

92.Szõlõrigó (Turdus iliacus): Vonuláskor nem ritka. A gombosi tölgyesben télen is felbukkan.

93.Szürkegém (Ardea cinerea): A selypi tavakon alkalmanként elõfordul.

94.Szürke légykapó (Muscicapa striata): Nem ritka. A gombosi fás legelõn rendszeresen megfigyelhetõ.

95.Tengelic (Carduelis carduelis): Gyakori. A nyílt területekkel határos ligetek környékén sokfelé, csapatosan is elõfordul.

96.Tõkés réce (Anas platyrhynchos): Nem gyakori. A selypi tavakon és a hatvani bányatavakon több pár is rendszeresen megfigyelhetõ.

97.Törpegém (Ixobrychus minutus): Ritka. A “Zagyva-holtág” sûrû parti növényzetében egy évben költött.

98.Tövisszúró gébics (Lanius collurio): Gyakori. A fülemülével együtt a bokrosok leggyakoribb madara pl.: a hatvani ligetek területén.

99.Ugartyúk (Burhinus oedicnemus): Egy alkalommal került elõ a hatvani ligeterdõk környékérõl egy sérült egyed.

100.Uhu (Bubo bubo): Ritka, de Apc és Petõfibánya környékén évek óta rendszeres fészkelõ.

101.Vadgerle (Streptopelia turtur): Nem ritka. Lakott területektõl távolabbi ligeteinkben, erdõfoltokban (pl.: a hatvani ligeteknél is) költ.

102.Vetési varjú (Corvus frugilegus): Még néhány évtizede gyakori fészkelõ volt akár többszáz egyedes fészektelepekkel is - Lõrinci (Csurgó környéke), Selyp (cukorgyári tavak és “Lengyel kaszárnya” stb.). Nagy fészektelepei mára eltûntek, alig akad néhány kisebb, pár fészekbõl álló kolónia – pl.: Nagygombos környékén).

103.Vízityúk (Gallinula chloropus): A selypi tavaknál rendszeresen elõfordul, költése is valószínûsíthetõ.

104.Vörös vércse (Falco tinnunculus): Nem gyakori. A lakott területektõl távolabbi részek környékén néha átrepül. Az apc-petõfibányai kõbányákban az utóbbi idõkben (egy-egy év kihagyással) költött. Valószínûsítjük a költését a hatvani ligeteknél is, de fészkét eddig nem leltük fel.

105.Vörösbegy (Erithacus rubecula): Nem ritka. Nagyobb kiterjedésû bokrosoknál (lõrinci dombok, hatvani ligetek) rendszeresen megfigyelhetõ.

106.Vörösgém (Ardea purpurea): A selypi tavaknál alkalmanként felbukkan.

107.Vörösfejû gébics (Lanius senator): Egy-egy adata van a hatvani ligeterdõkbõl és a Somlyóról (mindkettõ tavaszi vonuláskor).

108.Zöld küllõ (Picus viridis): Ritka. A hatvani ligeterdõs részeken néha felbukkan.

109.Zöldike (Carduelis chloris): Gyakori, még a lakott területek nagyobb parkjaiban is.
 A hatvani ligeteknél és tóparti fákon, sõt kertekben is rendszeresen hallatja a hangját.

 

·      Emlõsök

                    

                     A megadott fajokon túl természetesen mások (õz, gímszarvas, vaddisznó, mezei nyúl, üregi nyúl) is elõfordulnak, azonban ezeket az ember “kultúrfajnak” vagy “vadászható” fajnak minõsítette, állománynagyságukat szabályozza – megjelenésük, állománynagyságuk már nem tükrözi az élõhelyek természetességi viszonyait. Szükséges lenne még a vízhez kötõdõ denevérfajok megfigyelése is, jelenlétük több helyen (Erõmûi-tó, selypi tavak, Széleskõ, hatvani bányatavak) valószínûsíthetõ.

Egyes felsorolt fajok nem védettek, de jelentõségük miatt bekerültek az anyagba.

 

1.    Borz (Meles meles): Egy megfigyelésérõl tudunk a hatvani ligeteknél.

2.    Csalitjáró pocok (Microtus agrestis): Nem gyakori. Bagolyköpetekbõl már elõkerült (pl.: a lõrinci dombok környékén).

3.    Erdei cickány (Sorex araneus): Nem ritka. Bagolyköpetekbõl elõkerült a hatvani ligeteknél és a lõrinci “Csurgónál”.

4.    Erdei pele (Dryomys nitedula): Valószínûleg gyakoribb, mint ahogy eddig elõkerült. A gombosi tölgyesben élõ stabil populációját rendszeresen vizsgáljuk.

5.    Güzüegér (Mus spicilegus): Ritka. Eddig bagolyköpetbõl került elõ a lõrinci dombok környékén. A gyakoribb háziegérrel összetéveszthetõ, de tõle eltérõen ez a faj inkább kerüli a lakott helyeket.

6.    Háziegér (Mus musculus): Gyakori. A településeken is rendszeres, különösen õsszel a lakásokba is betévedhet. A ritkább güzüegérrel összetéveszthetõ. Valószínûleg egyes ragadozómadár-fajaink fõ tápláléka. (Bagolyköpetekben rendszeres.)

7.    Hörcsög (Közönséges hörcsög – Cricetus cricetus): Nem gyakori. (Egyes gyepes területeken, pl.: az Apc-lõrinci dombok parlagterületein elõfordul.)

8.    Késeidenevér (Közönséges késeidenevér – Eptesicus serotinus): A térség magasabb épületeiben (fõként templomtornyokban) nem ritka. Egyes helyeken (pl.: Hatvanban a Horváth M. úton) panelházak hasadékaiban is megtelepszik – ez az ott lakókat idõnként zavarja. Ez esetben a védelem és a szakszerû teendõk érdekében érdemes a Magyar Denevérkutatók Baráti Köréhez (Budapest, 1121, Költõ u. 21.) fordulni.

9.    Közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus): Nem ritka. Bagolyköpetekbõl elõkerült a hatvani ligeteknél és a lõrinci “Csurgónál”. A gombosi tölgyesben és a hatvani ligeteknél élvefogó csapdával is megkerültek egyedei.

10.Közönséges görény (Mustela putorius): Ritka. Erdõs-ligetes részeken ritkán szem elé kerül.

11.Menyét (Mustela nivalis): Nem ritka. Nappal is feltûnik az erdõs ligetes részeken, néha autóúton is átszalad.

12.Mezei pocok (Microtus arvalis): Gyakori. Valószínûsíthetõen több ragadozómadár-fajunk egyik fõ tápláléka. Bagolyköpetekbõl rendszerint nagy mennyiségben kerül elõ.

13.Mogyorós pele (Muscardinus avellanarius): Valószínûleg gyakoribb, mint ahogy eddig elõkerült. A gombosi tölgyesben élõ stabil populációját rendszeresen vizsgáljuk.

14.Mókus (Sciurus vulgaris): Ritka. A Lõrinci-Apc környéki erdõfoltokban (elsõsorban fenyvesben) elõfordul.

15.Nyest (Martes foina): Ritka. Erdõs-ligetes részeken egy-egy egyed néha megfigyelhetõ, de ürülékére gyakrabban rábukkanunk.

16.Nyuszt (Martes martes): Ritka. Erdõs-ligetes részeken egy-egy egyed néha, ürüléke gyakrabban megfigyelhetõ.

17.Róka (Vörös róka – Vulpes vulpes): Ritka. A lõrinci domboknál gyakrabban szem elé kerül.

18.Sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis): Nem gyakori. A gombosi tölgyesben élvefogó csapdával is megkerültek egyedei.

19.Sün (Keleti sün – Erinaceus concolor): Nem gyakori. Erdõs-ligetes részeken néha megfigyelhetõ. Ritkán településekre is bejár.

20.Szürke hosszúfülû denevér (Plecotus austriacus): A térség magasabb épületeiben (fõként templomtornyokban) nem ritka.

21.Törpecickány (Sorex minutus): A lõrinci domboknál gyûjtött bagolyköpetbõl került elõ.

22.Ürge (Citellus citellus): A számára megfelelõ rövidfüvû, mélytalajú élõhelyek száma a térségben kevés, ezek is kis kiterjedésûek, ezért egy stabil populáció megtartására hosszú távon minden bizonnyal alkalmatlanok (pl.: gombosi fás legelõ, hatvani ligetek, csányi rét). 1999-ben egy tavaszi alkalommal bukkantunk egy kotorékkezdeményre a csányi szikes réten, de azóta nem leltük fel sem az állatot, sem kotorékát.

23.Vakond (Közönséges vakond – Talpa europaea): Nem ritka. Túrása sokfelé megfigyelhetõ, elsõsorban sík területeinken, a Zagyva-hullámtérben, kertekben.

24.Vidra (Lutra lutra): Ritka. A Zagyva mellékén és a hatvani bányatavaknál idõnként fel-felbukkan: erre elsõsorban ürüléke utal, de történt néhány megfigyelés is.

 

 



[1] Pl.: a tornai vértő bennszülött (endemikus) faj, világállománya a Kárpát-medence egy kisebb területén található (a Tornai-karszt egyes kisebb foltjai).

[2] Bennszülött faj volt, világállománya hazánk kis területére korlátozódott. Mindössze néhány termőhelye volt Budapest környékén. A ritkasága miatti nagymérvű herbáriumi gyűjtések, illetve az 1900-as évek közepére kiterjedő építkezések miatt kipusztult.

[3] Pénzben kifejezett, a védelem fontosságát mutató jogszabályi kategória. (Egy-egy faj valódi értéke természetesen felbecsülhetetlen: pénzben nem fejezhető ki.)