Az alábbi dolgozatot a Natura Közösség két tagja készítette: Kis Dorottya és Szőllős Anna: 11.-ik évfolyamos középiskolás diákok. Ők több alkalommal (közösségünk más tagjaival egyetemben) részt vettek az említett madárvonulás-kutató táborban, és ennek adatait dolgozták fel egy tudományos diákköri munka keretében. Munkájukat be is mutatták a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium által rendezett Tudományos Diákköri Szimpóziumon, melyen a „legjobb közös munka” díját nyerték el.

Madárvonulás-kutatás a Kaszonyi-hegyen

A területről

A Kaszonyi-hegy Magyarország északkeleti csücskében található, Barabás község határában. A vulkanikus kőzetből felépülő hegyet a magyar-ukrán határ választja ketté.

Az egykori - és időnként most is működő-, kőbánya közvetlen környezetének élővilága nagyon gazdag. Sokszínű madárvilágát is annak köszönheti, hogy olyan növények élnek itt, amelyek megfelelő táplálékot és fészkelőhelyet biztosítanak számukra. Elsősorban –kocsányos- tölgyeket találunk itt, de a hegy híres a szurdokvölgye körül megtalálható ezüsthársasról, és a mostanában rehabilitáció alatt álló sziklagyepről. De ami az állatfajokat a leginkább idevonzza, azok a felhagyott gyümölcsösök, amelyek kökénnyel és vadrózsával sűrű bozótot alkotnak.

A gyűrűzésről

Az E-misszió Természetvédelmi Egyesület madárgyűrűzői több éve kutatnak itt, így most már bizonyos, hogy a terület a madaraknak fontos pihenőhely vonulásuk idején. De mire is jó a gyűrűzés? Arra hogy megismerhessük egy-egy faj vonulási útvonalát, táplálkozó helyeit, következtethessünk a korára, a nemére, és a fajok közötti apró különbségeket is felismerhessük.

Mi két éve vettünk részt először az itteni gyűrűzőtáborban, segítőként. Akkor ismerkedtünk meg a gyűrűzés alapjaival, hogy hogyan kell megfogni a madarakat, a hálótípusokkal, és a különböző fajokkal. Elsősorban függönyhálót használunk, amit néhány ügyesebb ember kifeszít a kijelölt helyen, és ha ez jól sikerül, a háló nagyjából láthatatlanná válik a madarak számára. A gyanútlan madár, amikor megpróbál átrepülni, beleakad a hálóba, beleesik a háló zsebeibe, és türelmetlenül várja, hogy érte menjünk. Számunkra a feladat a következő: óránként körbejárjuk a kb. 30 hálót, kiszedjük a madarat a hálóból, belerakjuk egy vászonzsákba és megpróbáljuk fejben tartani a zsákoknak megfelelő hálószámokat, míg visszaérünk a házhoz. Itt a gyűrűző először is meghatározza a fajt, és ha ez lehetséges a madár korát és nemét, majd rárakja a madarakra a fémgyűrűt, amin az ország gyűrűzőközpontjának neve, esetünkben Budapest, és egy betűkből és számokból álló kód van. Megméri a szárny- és farokhosszát, a 3. evezőtollának a hosszát és a súlyát. Ezeket az adatokat visszafogás esetén összehasonlítják az akkor lemértekkel és így hosszútávon fontos következtetéseket tudnak levonni.

Ezeken kívül megtanultuk, hogy hogyan szedjük ki a madarat a hálóból, amikor mind a tíz ujjunkon lóg egy-egy rigó, vagy ha a hálóban rikácsol mellettünk egy vergődő harkály. Minden szempontból megedzett minket ez a tábor, hiszen megtanultuk elviselni a fájdalmat, amikor a kékcinke a kezünk legfájóbb pontjába csíp bele, és hogy milyen érzés fagyott kézzel meggyvágót szedni a hálóból. De megtanultunk minél kevesebb konzervből, minél változatosabban főzni és jóllakatni egy seregnyi éhes embert, hideg vízzel fürödni októberben és éjszakánként a tábortűztől füstösen, egy ágyban ketten szorongva elaludni.

Az adatok

Előadásunkhoz kézhez kaptuk a 2000, 2001, 2002-es évek gyűrűzési adatait, az összes meggyűrűzött és visszafogott madár minden felvett méretét. A legutóbbi év adatai még nincsenek teljesen feldolgozva, ezért ezzel a 3 évvel dolgoztunk. Hogy ezt a rengeteg adatot egy kicsit átláthatóbbá tegyük diagrammokat készítettünk…

Az első 3 diagrammon a leggyakoribb 5 faj eloszlását láthatjuk 2000-2001-2002 –ben. Minden évben a vörösbegyből van a legtöbb, de számuk egyre csökken az évek során. A 2. leggyakoribb a barátposzáta mind a 3 évben, amelynek száma csak kismértékben változik. A csilpcsalpfüzike és a kékcinege vannak a 3. és 4. helyen mind a 3 évben. Az 5. leggyakoribb faj minden évben más és más. 200-ben az ökörszem, 2001-ben az erdei szürkebegy, 2002-ben pedig a mezei veréb.

A következő néhány diagrammon a leggyakoribb fajok számának változását követtük nyomon.

Vörösbegyből 2000-ben még 2492-t, 2002-ben pedig már csak 1100-at fogtunk.

Barátposzátából 2001-ben fogtuk a legtöbbet, 1059-et, az első évben 1004-et, míg a harmadikban 966-ot.

Kékcinegéből szintén 2001-ben fogtunk a legtöbbet, 593-at, az első évben pedig közel ugyanannyi, 337 és 332 egyedet.

Csilpcsalpfüzikéből is 2001-ben volt a legtöbb. Ebből a 3 diagrammból már láthatjuk, hogy a 2001-es év kedvezőbb volt a madarak számára, vagy a táplálékbőség, vagy az időjárás miatt.

A következő 3 diagrammon a madarakat családokba soroltuk, és úgy néztük meg az eloszlást. Mind a 3 évben a rigó- és kisrigófélékből volt a legtöbb, de 2001-re 46%-ról 38%-ra csökkent a cinegék és pintyfélék előnyére. Mind a 3 évben a poszátafélékből volt a 2. legtöbb. Érdekes, hogy a 2001-2002-es években az eloszlás néhány % eltéréssel majdnem megegyezik.

Ezen a diagrammon láthatjuk, hogy hány kékcinegét fogtunk 1-1 nap, és ezt mind a 3 évben megvizsgáltuk. Magyarországon a kékcinege állandó, de északi állomány egyes őszökön DNY-i irányba vonul, néha hatalmas tömegekben. A diagrammokból láthatjuk, hogy mikor tartózkodott a Kaszonyi hegyen a legtöbb kékcinege. Az első évben október 25-én, a másodikban október 26-án, a harmadik évben kicsit előbb, 20-án. Látszik, hogy mind a 3 évben október második felénél besűrűsödik a diagramm, ekkor fordult elő a legnagyobb tömegben a kékcinege.

Az ilyen diagrammokat fel lehet használni komolyabb kutatásokra, leolvashatjuk róla a vonulással kapcsolatos adatokat, hogy a vonuló csapatok mikor érnek Magyarországra, és körülbelül mennyi ideig tartózkodnak itt.

Érdekességek

Néhány érdekesebb madár is belerepült a hálókba. Ezek között a legfontosabb 3 Szibériában költő füzike faj, amelyek ritka kóborlók Európában. 2000. október 5-én fogtak egy királyfüzikét, még azon a héten, október 7-én egy vastagcsőrű füzikét. A harmadik faj, egy vándorfüzike, 2003. október 14-én lett meggyűrűzve.

Ezeken kívül 2003-ban két külföldi gyűrűs madárral is büszkélkedhet a tábor, az egyik egy Izraelben, a másik egy Lengyelországban jelölt barátposzáta.

Van néhány faj, ami ugyan szenzációnak nem számít, de mivel viszonylag ritkább Magyarországon, megfogása, főleg ha nagyobb számban jelenik meg, a terület adottságait dicsérik. Ilyenek a vonuló kormos légykapók, amiből a négy év során 113 példányt jelöltek meg, nagy fülemüle 39 (???), kis légykapó 7 példányát gyűrűzték itt. Jelentős a királykák megjelenése is, sárgafejűből 319-et, tüzesfejűből 69-et fogtak. Az állandó madarak közül kis fakopáncsból 26, szürke küllőből és fekete harkályból 1 kapott gyűrűt. A téli vendégek közül 2002-ben egy nagy őrgébicset, és 2001-ben az utolsó napon, az utolsó ellenőrzéskor az utolsó hálóban egy zsezsét.

A szőlőrigó megjelenéséből következtethetünk arra, hogy milyen hideg a tél északon, ugyanis csak akkor jelenik meg nagy számban hazánkban, ha a nagy fagyok lekényszerítik. Csak a 2001-es és a 2002-es évben fogtunk, mivel azok a telek hidegek voltak. Néhány olyan madárfaj is meg lett itt gyűrűzve, amely bár Magyarországon nem nagyon ritka, azért itt mégis különleges. Ide tartozik, a 2000-ben megfogott lappantyú, a 2001-es jégmadár és erdei szalonka és a négy év során 19 példányban megjelölt fenyvescinege is.

Befejezés

Az adatok mennyisége és a fajok nagy száma egyaránt azt bizonyítja, hogy bár víz nincs a hegyen, mégis megéri a madaraknak vonulásuk során útba ejteni a területet, és esetleg viszonylag nagyobb kitérőt megtenni... És ha ez így van, a Barabási Gyűrűzőtábor idővel talán az egyik legfontosabb gyűrűzőközponttá fog válni az országban, és reméljük a tábortüzes, füstös, barátságos hangulat sohasem múlik el…