Hatvan és környéke tölgyfáinak morfológiai vizsgálata

 

Készítette: Molnár Enikő és Víg Dominika

Bajza József Gimnázium, Hatvan, 2006

PÁLYAMUNKA A VIII. Természettudományos Diákszimpóziumra (Jászberény)

 

Munkánk célja: A Hatvan és környékén élő tölgyek hibrid fajainak ismertetése.

 

 

Megfigyeléseink: Ősszel kint jártunka tölgyerdőkben, ahol leveleket és makkokat gyűjtöttünk a különböző tölgyfajokról. A leveleket lepréseltük és növényhatározó segítségével megpróbáltuk meghatározni, milyen fajta. Találtunk olyan leveleket, amelyek valószínűleg hibridek lehetnek. Ezeket mikroszkóppal is megvizsgáltuk, mert a növényhatározó a  szőrösséget is fontos bélyegnek tartja. Pl.: a csertölgy levelei csillagszőrösek, a molyhos tölgynek egyszerű szőrök találhatók a levelein, a többi tölgy szőrtelen. A levél morfológia illetve a fák egyéb jellegzetességei (méret, termet) alapján nem minden esetben dönthető el, hogy melyik tölgyfajjal találkozunk. Vannak kevert jellegek (hibrid egyedek). Ezeket szeretnénk bemutatni.

 

 

 

A terepen.

Tölgyfélék – Quercinee

Jellemzői:

Rendszertani besorolása: Zárvatermők törzse

Kétszikűek osztálya / Kupacsosok rendje / Bükkfafélék családja

A hazai lombos fafajok legelterjedtebb nemzetsége. A folyók ártereitől kezdve az Alföld homoki- és szikes talajain keresztül a domb- és hegyvidékek változó termőtalajáig egyaránt jelentős szerepet töltenek be.

 

Gyökerük: Mélyre hatoló.

 

Kérgük: Többnyire hosszanti irányban repedezett, sötétszürke, a cser kivételével csersavban gazdag.

 

Rügyük: Szórt állású, kúpos és barna.

 

Levelük: Karéjos.

 

Virágaik: Egyivarúak, egylakiak. A nővirágok magányosan vagy csomóban álló kis zöldes füzérkék, a hímvirágok az előző évi hajtásokon elnyúlt laza, sárga füzéreket alkotnak. Április—májusban virítanak.

 

Termésük: Kehely alakú, kupacsban ülő, 1—2 év alatt érő barna vagy vörösbarna makk. Sziklevelük a talajban marad.(1-es kép)

 

Növekedésük: Általában lassú, ezért állományainkban idős korukig fenntartjuk őket. Tuskóról, gyökfőről és gyökérről egyaránt kitűnően sarjaddzanak, ezért találunk még ma is olyan sok tölgysarjerdőt.

 

Fájuk: Likacsgyűrűs, színes gesztű, kemény, nehéz, tartós és nagyon értékes ipari fa. Bélsugaraik szabad szemmel jól látszanak.

 

Élőhelyük: A tölgyesek klímazonálisan dombvidékeink és középhegységeink 400 - 600 m közötti régióban fordulnak elő, de igen gyakoriak extrazonális állományai is, pl. 600 m felett délies kitettségben vagy hűvösebb, nedvesebb viszonyok között az Alföld bizonyos részein, valamint a középhegységek déli és keleti lejtőjén.

 

Előfordulási formái: különböző társulási formákban, vagy tiszta állományban

 

 

 

Kocsányos tölgy

 

A Magyarországon őshonos tölgyfafajok rövid jellemzése

 

Kocsányos tölgy = Quercus robur

 

Törzs: Zárvatermők törzse

Kétszikűek osztálya / Kupacsosok rendje / Bükkfafélék családja

 

Termete, formája: kb.30-45m terebélyes

 

Levele: vékony, kurta nyelvű, az alján fülhöz hasonló cimpája van, egy-egy oldalán legfeljebb ötkaréjú. A levélfakadással egyszerre virágzik, makkja rövidebb v. hosszabb csumára (kocsány) van fűzve, ellipszoid és deres. Viszonylag fényesek, sötétzöldek a fonákon világosabbak, teljesen kopaszok vagy legfeljebb a fonák erein csillagszőrösek.

Hajtás, rügy: A fiatal hajtások kopaszok, simák, fénylők, gyakran bordásak, szürkések, vagy barnás zöldek s apró paraszemölcsei világosak. A rügyek zömök tojásdadok, tompa végűek, barnák és sokpikkelyűek. A rügypikkelyen 5 hosszanti sorban helyezkednek el és gyengén pillás szélűek.

 

Törzse: 50 esztendős koráig sima, később mélyen megrepedezik. Koronája nem sűrű. Karógyökere 2-5 m-re hat le a földbe, oldalvást számos erős ágat bocsát, tehát mély fenekű vagy legalább tetemes mélységig átjárható talajt kíván. Legszebben tenyészik a síkságnak jó kövér, laza talaján, de agyagos friss homoktalajon is megterem, a hegyen fölfelé a következő fajnak engedi át az erdőalkotást. Alföldünknek is ez az erdőalkotó fája. Magva csak az érése után való első esztendőben, de könnyen csirázik. Sok betegsége van (napégés, korhadás, tetőaszály, rák). Egy fán sem él annyi bogár, mint a mocsárfán. Legnevezetesebb e tekintetben a gubacsdarázs. Bántja a cserebogár, a búcsus lepke, a tölgy iloncája v. lombsodrója. De csak egymásra következő több esztendei lombvesztés ölheti meg, öregebb korában nagy sarjadzó képessége védelmezi. Fájának nagyon vastag és széles bélsugara (tükra, tükörrostja) és tágas edénye van. Fakeménye világosabb vagy sötétebb pirosas szürke-barna, néha barna-fekete, a 8-13 esztendős fafehérje sokkal világosabb. Keménysége középszerű, de a sűrűsége csekély. Minden körülmény között nagyon tartós, a vízépítkezésnél meg a hajógyárban nagyon becses, de sok más módon értékesítik. Hordódongának sokat feldolgoznak. Mint tüzelő és szénégető a bükknél valamivel kevesebb; kérge nevezetes cserző szer, de a makkja is hasznos (makk-kávé, makkoltatás). Ültetve nevezetesebb eltérése: a tornyos mocsárfa Qu. pyramidalis Bosc. vagy Qu. fastigiata Lam. jegenyetermetével, a szomorú mocsárfa Qu. pendula Lodd. (2-es kép)

 

Virág: egylaki felemás, füzérek az éves hajtás tövéből hosszú kocsányon függenek, a virágzati tengelyen számos gomollyal  a virágok a  fiatal hajtások végén különböző hosszúságú kocsányon, rendszerint  2-5-ével ülnek, bibéjük vöröses kissé kiemelkedő.

Termés, makk: a termések hosszú kocsányúak! A makk hengeres középen vagy a közepe felett a legszélesebb, hosszúkás tojásdad, sima, rajta finom barázdákkal.  Színe  éretlenül zöldes, éretten világosbarna fényes, olajzöld hosszanti csíkokkal. A kupacs tálszerű, a makk 1/3-áig benne ül. Pikkelyei  aprók, 3-élüek , szélükön molyhosak, csúcsuk többé-kevésbé barna. 

 

 

Kocsányos tölgy: biztos ismertetőjele a kocsányon lógó termés.

 

 

Kocsánytalan tölgy = Quercus petraea

Törzs: Zárvatermők törzse

Kétszikűek osztálya / Kupacsosok rendje / Bükkfafélék családja

 

 Élőhelye: Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek legfontosabb fafaja. A tölgyzóna uralkodó fája.

 

Jellemzői: Nagytermetű fa. Kérge mélyen repedezett, sötétbarna. Levelei felül fényesek, karéjosak, 1-2cm nyelűek. A karéjok kissé kihegyesedők.

 

Virágai egyivarúak. A termős virágok csomókban állnak, porzós virágai laza barkában vannak. Termése makktermés, melyet a virágtengelyből képződő, csészeszerű kupacs borít. Makkjai többedmagukkal igen rövid kocsányon ülnek. Szilárd tartós fáját híd- és hajóépítéshez, valamint épületfának használják. Lehántott kérge a cserzőiparban jelentős.

 

Hajtás, rügy: A fiatal hajtások kopaszok, szürkésbarnák, gyakran bíboros futtatásúak. A vezérhajtás végén, a rügyek halmozottan állnak, a hónalj rügyek fejlett levélalapon, ághoz simulva ülnek.

 

Levél: A levéllemez alakja változó, általában elliptikus. A levelek nyele hosszú, sárga, válluk nem füles, hanem nyélbekeskenyedő, vagy tompán ék alakú. A lemez öblösen karéjos, mindkét oldalon 6-9 karéjjal. Aprón csillagszőrösek, később lekopaszodók, fényes sötétzöldek, a fonákon fénytelenek.

Virág: Egylaki, felemás. A virágok a kocsányos tölgy virágaihoz hasonló füzérben állnak csak a virágok ülők vagy egész rövid nyelűek, s ezért összenyomottak.

 

Termés, makk: A termések ülők (kocsánytalanok) vagy igen rövid kocsányúak, leginkább hármasával (ritkán hetesével) állnak. A makk hegyes tojásdad, többé-kevésbé hasasodó, zömök, színe barnás zöld. A kupacspikkelyek aprók, barnásak, simák, csúcsuk felé pelyhesedők, sűrűn állnak

 

   

 

Kocsánytalan tölgy hatása, kárge

 

Csertölgy = Quercus cerris

 

Törzs: Zárvatermők törzse

Kétszikűek osztálya / Kupacsosok rendje / Bükkfafélék családja

 

 Élőhelye: Főleg a középhegységekben és a dombvidékeken él, a savanyú talajú cserestölgyesekben.

 

Jellemzői: Nagyméretű, magányosan nagy lombozatot növesztő fa. Héjkérge mélyen repedezett, a repedések alja téglavörös színű.

 

 Levele: felül fényes, apró csillagszőröktől érdes. Álltalában hosszúkás, lándzsá, lekerekített vállú, hegyes csúcsú, karéjos. A  karéjok háromszög  alakúak, szálkás hegybe keskenyedők vagy  hasogatottak vagy rövidek és szélesek. A lemeze kifejlődve bőrnemű, felül fényes, idős korban is apró csillagszöröktől érdes, durva, sötétzöld, a fonálon világosabb és finoman molyhos, ősszel sárgásbarna. Levelek tövénél hosszú, szálas pálhalevelek ülnek, amelyek lombhullás után is  a hajtáson maradnak.

 

 Virágai: egyivarúak, felemás, egylaki. A füzér sárgászöld a virágok egyenként  vagy füzéresen levél hónalj kocsányon, korbács szerű pálhák közt ülnek lilásan. Termős virágai csomókban állnak, a porzós virágok laza barkába tömörülnek.

 

Termés, Makk:  Termése makktermés  melyet a virágtengelyből képződő csésze alakú kupacs borít. 2 év alatt érő, hosszúkás tojásdad vagy hengeres, tetején lapított. Színe éretlen sötétbarna, tűszerűen árkolt, keserű ízű. A kehely alakú kupacs kívül hosszú szétálló korbácsszerű pikkelyektől bozontos. A  makk mélyen, majdnem  a félig a kupacsban ül. A csertölgy kupacsának pikkelyei bozontosan álló, hosszú, puha függelékek. Nehéz, kemény fája kevés csersavat tartalmaz, ezért nem tartós, viszont jó tűzifa.

Hajtás, rügy: a fiatal hajtások kissé szögletes, barnásszürke, végeit nemesszerű, finom szőrők borítják, paraszemölcsei  alig észrevehető. A rügyek kicsik, széles alapúak de hirtelen  keskenyedő kúposak, fahéj színűek, gyengén pillásak, a vezérhajtás csúcsán halmozottak. Legjellemzőbb, hogy rügyeket le nem hulló.

 

 

Tipikus csertölgy levelek és termések: a makk kupacsa bozontos (hosszú bozontos).

 

 

 

A csertölgy kérge hosszanti barázdás, a repedések mélye barásvörös, kevés keresztirányú repedéssel.

 

Molyhos tölgy = Quercus pubescens

 

Törzs: zárvatermők törzse

Kétszikűek osztálya / Kupacsosok rendje / Bükkfafélék családja

 

Jellemzői: gyakran bokros növésű, alacsonyan, girbe-gurbán elágazó. Jellegzetes termőhelye a sekély talajú, meredek déli lejtők, meleg mikroklímájú karsztbokor erdője. Nevét molyhos hajtásairól és leveleiről kapta. A szőrzet a fiatal leveleken dús, később csak a fonákon marad meg. A levél hosszúkástól a tojásdad alakúig változó. A kupacsa szintén molyhos borítású.

Hajtás, rügy: A fiatal hajtások fehérek, vagy szürkén molyhosak, zöldesbarnák. A rügyek zömök tojásdadok, kicsik, csúcsuk tompán kúp alakú, barnák és egyszerű szőrökkel szürkén gyapjas-molyhosak.  Levél: A levelek igen változatosak, kicsinyek, tojásdad-elliptikusak, ülők vagy rövid nyelesek, ék vállúak vagy levágottak, sokszor gyengén szív alakúak. A levél mindkét oldalán 4-6 vagy több 6-8 karéj van. Ezek tompák vagy kihegyezett csúcsúak.

Termés, makk: A makk változó nagyságú és alakú, csúcs felé gyakran keskenyedő, egyenként, vagy csoportosan a levélnyél hosszúságát meg nem haladó rövid és molyhos kocsányon ül. Színe éretten világoszöld. A kupacs pikkelyei kicsik, keskenyek, sűrűn molyhosak, fedelesen állnak.

Virág: egylaki, felemás. A virágok a kocsánytalan virágjához hasonlítanak, de a     füzérek, tengelye molyhos, a lepellevelek kívül erősen szőrösek  virágok magányosak vagy 2-5-ével igen rövid kocsányon ülnek.        

 

          

 

Molyhos tölgy levele egyszerű szőröktől molyhos, kérge: egyöntetű szürke.

 

 

Egy táblázatot is mellékeltünk, melyen az őshonos tölgyek főbb jellegzetességeit ismertetjük.


 

 

A tölgyek hibridizációjáról

 

A Hatvan és környékén élő tölgyek közt nagyon sok olyan fajt találtunk, amelyről nem lehetett megállapítani, hogy milyen őshonos tölgy lehet.

Pl. Az egyik minta a levél és a termés alapján molyhos tölgy alakot mutatott, de a mikroszkópos megfigyelés közben találtunk csillagszőröket a levelén, amely a certölgyre utal. Hatvanban ez a leggyakoribb. A csertölgy további ismertető jelei a barnásvörös kéregrepedések, melyeket szintén megtaláltunk olyan tölgyeken, amelyeknek a levelei molyhos tölgyre utalnak. Tisztán molyhos tölgynek csak azt tekinthetjük, amely ezeket a jellegeket nem mutatja. A csertölgy jellegzetessége a bozontos kupacs is.. Valószínű, hogy amely fajnak ilyen kupacsa van, az nem hibrid, de ezt nagyon nehezen lehet megállapítani. Találtunk olyan példányt, amelyen a csertölgy makk kupacsa és a molyhos tölgy levelei keveredtek.

 

 

Hibrid tölgy: rövid bozontok (cser jelleg), lekerekített levélkaréjok (molyhos tölgy jelleg).  

 

 

Hibrid tölgy: kevéssé mély repedések, több keresztrepedés.

 

 

Hibrid levél, molyhos tölgy forma, de csillagszőrös (cser-jelleg)

 

Csillagszőrös „molyhos tölgy” levele

 

 

 

Atipikus cser levelek

 

 

 

Kocsányos tölgyeket mindig tisztán találtunk, nem fedeztünk fel rajtuk egyéb hibridizációra utaló jeleket. Olyan kevert fajokat sem találtunk, melyek Kocsányos tölggyel hibridizálódtak volna.

Kocsánytalan tölgyekre is akadtunk Hatvanban az Alkotó Tábor környékén. Igaz kis számban, de ezek ültetettek és tiszta egyedek voltak.

 

Ezen kívül láttunk ültetett, nemesített Csertölgyeket is:

 

 

 

Ültetett, valószínűleg nemesített csertölgy „érdekes” levélformával és kéreggel.

 

Összefoglalás:

 

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Hatvan és környékén élő tölgyek közt szinte alig találunk alapfajt. Nagyon sok a hibrid, kevert morfológiai tulajdonsággal rendelkező egyed. Tapasztalataink szerint, legtöbbször a csertölgy keveredett más fajokkal. Ezt a morfológiai bélyegek is mutatják (levél, termés, kéreg, stb.) Arra nem vállalkoztunk, hogy a hibridizáció nagy gyakoriságának okát is magyarázzuk. (Ez a szakemberek feladata)