Ez az idézet Herman Ottótól, a sokoldalú magyar tudóstól származik, aki természettudományos munkássága mellett a magyarság hagyományos, ősi műveltségét, népi mesterségeit is kutatta és leírta. Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával. Herman Ottó javaslatára 1906 óta a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-ét. Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek a madarak és fák iránt. A "Madarak és Fák Napja" mégis az egész természet ünnepe, amikor mi, emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk minden élőlénynek a Földön.

ó
A MADÁR

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez – az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai. Így van ez a magyar nép műveltségében is: a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt, vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel. A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse) a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt. Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját, Emesét turul termékenyítette meg. A madárlélek szimbólum jelentése jellemző a kerszténységben is, például a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett, mikor megkeresztelkedett.

A FA

ISKOLAI MEGEMLÉKEZÉSEK A MADARAK ÉS FÁK NAPJÁN

Ez a jeles nap elsősorban iskolai ünnep: a tanulóifjúság szerte az országban különféle programok szervezésével ünnepel. De nemcsak ezen a napon kell gondolnunk a madarakra és a fákra! A hétköz-napokon is figyelnünk kell "hallgatag" és "énekes" társainkra. Nemcsak azért, mert a fák oxigént termelnek, port szűrnek meg vagy a városokban a zajvédelemben is fontos szerepük van. Nemcsak azért, mert a színes, gyönyőrű madarak éneke, a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is, mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember, az év többi, háromszáz-egynéhány napján is...

Kiadványunkkal abban szeretnénk segíteni az óvodás, iskolás diákoknak és tanáraiknak, hogy jobban megismerhessék a madarakat és fákat, valamint a velük való mindennapi kapcsolattartáshoz is igyekszünk egy-egy módszert bemutatni. Óvodások, kisiskolások számára közreadunk egy mesét és színezhető képet, kérdésgyűjteményünk munkáltatni igyekszik. Reméljük sok diák, tanulócsoport jár majd utána a kérdéseknek. A megoldásokhopz példaként megadunk két élőlény-bemutatást. A pedagógusoknak javasoljuk, jeles napokkor – például a Madarak és Fák napján – jutalmazzák meg a feladatokat legjobban megoldó diákokat! A fásítási kiskáté az iskolai, otthoni, lakóközösségi faültetéshez ad útmutatót. Madárodu készítési vázlatunk, terepi tanácsaink a gyakorlati madárvédelem, madármegfigyelés terén segíthenek. Reméljük, kiadványunk elnyeri a használói tetszését és további teendőkre sarkall. Ezekhez ajánlunk egy nagyszerű könyvet: Schmidt Egon: Madárvédelem a ház körül – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület könyvtára, 7. kiadvány (1121, Budapest, Költő u. 21.) -

Élt egyszer a kerekerdőben egy rigópár. Szép fészket is építettek a bokrok közé; vékony, de erős gallyakból fonták, fűszállal és puha pihetollakkal bélelték. A rigómama lerakott négy picurka kis tojást és a papával mindketten nagy szeretettel, odafigyeléssel vigyáztak rá. A mama naphosszat melengette a tojásokat, többször megforgatta őket, a papa pedig a közeli bokrokon és fákon figyelt, nehogy valaki zavarja a költést. Messzehangzó énekével boldogan adta tudtára a környék lakóinak, hogy itt nemsokára négy kisrigó fog kikelni a tojásból. Arra persze nagyon vigyázott, nehogy túlságosan közel csalogassa a környék falánk, cirmos kandúrját, vagy a félelmetes fészekrabló hollót, estleg a ragadozó karvalyt. Telt múlt az idő és egyszercsak a rigómama boldogan újságolta párjának, hogy már hallja is, hogy a kicsinyek hogyan kopogtatnak belülről a tojáshéjakon; bizony, holnap reggelre áttörik kis csőrükkel azt, és ki is fognak kelni.

Így is lett. Négy kis pelyhes rigófióka bújt ki a tojásokból. A legkisebb, aki legutoljára bújt ki, a Csöpi nevet kapta – talán éppen azért, mert ő volt a legkisebb. Csöpp kis rigófióka volt, de nagyon élénk! Amikor a mamája vagy a papája megérkezett a fészekhez egy-egy finom, kövér gilisztával, bizony ő tátotta legnagyobbra a száját, hogy neki jusson a legjobb falat. Ez persze nem mindig sikerült, hiszen szülei ugyanolyan gondosan etették a többieket is, mint őt.

Szépen éldegélt a rigócsalád, a szülők szorgalmas munkája révén a kisrigók gyorsan cseperedtek és tollasodtak. Amikor a macska, vagy a karvaly kóborolt a fészek környékén, a rigószülők gyorsan csendre intették a csivitelő kicsiket, akik szófogadóan meg is lapultak a fészek mélyén, amíg a veszély el nem múlt. Olyan szépen megerősödtek, hogy egy szép júliusi napon már elkezdhették szárnyaik próbálgatását. Kiugrottak a fészekből és a bokrok alatt rejtőztek el; a szüleik ide hordták nekik a táplálékot. Addig, amig ők gilisztavadászaton voltak, a kicsik próbálgathatták a repülést. A szülők persze felhívták a fiókák figyelmét arra, hogy legyenek óvatosak, bárki arra jár, gyorsan röppenjenek vagy fussanak be a bokrok alá! Csöpi is így éldegélt a bokrok alatt, azonban kicsit lustácska volt. Inkább szaladgálni szeretett; a repülést alig-alig próbálgatta. (Pedig ha tudná milyen nagy szüksége lesz neki majd arra!) A finom gilisztákért is a mamája vagy papája elé szaladt, hiába mondta az neki, hogy inkább próbáljon meg felröppenni.

Történt egyszer, hogy a rigószülők kicsit sokára érkeztek meg, Csöpinek már nem volt türelme várni. Messze merészkedett a bokroktól, hátha hamarabb meglátja mamáját vagy papáját. Sétált, ugrándozott, megszemlélte a sárga gólyahírt, rácsodálkozott az égszínkék nefelejcsre (meg is csipegette egy kicsit), jót kortyolt egy kis tócsa friss vizéből, amelyben a tegnapi eső vize gyűlt össze. Sütött a nap és Csöpi jól érezte magát: szép volt körülötte a világ. Egyszercsak furcsa érzése támadt. Biztosan ti is éreztetek már ilyesmit; megérzi azt az ember – akarom mondani: kisrigó, ha valaki figyeli. Hátrafordult, és éppen abban a pillanatban, amikor egy sötét árnyék suhant feléje! A macska volt az. – Menekülni kell! - jutott egy szempillantás alatt Csöpinek eszébe anyja tanítása és már rohant is, ahogy csak a lábai bírták. Rohant, rohant, de már érezte, hogy elveszett! A lábaiból kezdett kifogyni az erő és a bokrok messze voltak... Még egy pillanat és bekapja a macska!

– Repülj! Hallotta ekkor a kiáltást. Az anyja kiáltott, aki visszaérkezve már messziről észrevette a veszélyt. Csőréből az össze gilisztát kiejtve sietett kicsinye segítségére. De már késő volt. Nem tudta már elterelni Csöpiről a macska figyelmét, csak egy kiáltásra futotta: – repülj! És éppen abban a pillanatban, amikor a macska a száját kitátotta, hogy félelmetes fogai közé ragadja a kismadarat, Csöpi az utolsó erejét is összeszeve elrugaszkodott... Az utolsó pillanatban feltört benne az ősi ösztön: a madárnak repülnie kell! Néhány szárnycsapás, és Csöpi anyjával együtt beröppent az oltalmat adó bokrok közé. Tetvérei is rémülten figyelték a jelenetet és megnyugodva vették körül a remegő kismadarat, mikor megmenekült. Csöpi első repülése az életét mentette meg. Nem is feledkezett meg a gyakorlásról soha többé, és pár nap múlva már vígan kanyarogva repült a fák között és ügyesen röppent ágról ágra, hogy megtanulja még mindazt, amit egy kisrigónak kell ahhoz, hogy felnőhessen.

Színes ceruzával adj színeket a képnek!

F Á K

1. Hogyan ismerhető fel a kocsányos tölgy a leveléről?
2. Hogyan ismerjük fel a kocsányos tölgyet a terméséről?
3. Hogyan ismerhető fel a kocsánytalan tölgy a leveléről?
4. Hogyan ismerjük fel a kocsánytalan tölgyet a terméséről?
5. Hogyan ismerjük fel a gyertyánt a leveléről?
6. Hogyan ismerjük fel a gyertyánt a kérgéről?
7. Hogyan ismerjük fel a bükköt a leveléről?
8. Hogyan ismerjük fel a bükköt a kérgéről?
9. Hol él a természetben a kocsányos tölgy?
10. Hol él a természetben a kocsánytalan tölgy?
11. Hol él a természetben a gyetyán?
12. Hol él a természetben a bükk?
13. Átlagosan milyen magasra nő meg egy bükkfa az erdőben?
14. Mennyi ideig élhet egy kocsányos tölgy?
15. Melyek a leggyakoribb keményfáink?
16. Melyek a leggyakoribb puhafáink?
17. Miért fontosak az öreg, korhadó odvas fák?

M A D A R A K

18. Hány madárfaj forul elő hazánkban és ebből mennyi védett?
19. Miért kell védeni a madarakat?
20. Mit jelent a védelemben az eszmei érték fogalma?
21. Milyen helyeken költenek a madarak? Sorolj példákat fajokra is!
22. Mivel táplálkoznak a madarak? Sorolj példákat fajokra is!
23. Milyen tollak találhatók a madarak testén?
24. Átlagosan mennyi ideig él egy széncinege?
25. Hány tojás van egy széncinege fészekben?
26. Melyek hazánk legkisebb madárfajai?
27. Melyek költöző fajok: széncinege, házi rozsdafarkú, vörösbegy, fülemüle, karvaly, mezei veréb, zöld küllő, macskabagoly?
28. Milyen madárfajokat háziasított az ember?

F Á K

1. Milyen tölgyfajok élnek hazánkban és milyen élőhelyeken (társulásokban) találjuk meg őket?
2. Melyek az egyes tölgyfajok elkülönítő ismertetőjegyei (levél, termés, kéreg) ?
3. Milyen élőhelyeken (társulásokban) él a gyertyán és a bükk?
4. Hogyan tudod megkülönböztetni a gyertyánt a bükktől?
5. Átlagosan hány fa- és cserjefaj él egy cseres-tölgyesben? Melyek ezek?
6. Melyek hazánk őshonos juharfajai és mik az ismertetőjegyeik?
7. Melyek hazánk őshonos kőrisfajai és mik az ismertetőjegyeik?
8. Melyek hazánk őshonos fűzfajai és mik az ismertetőjegyeik?
9. Mi a lényeges különbség erdő és "faültetvény" (pl.: nemesnyáras) között?
10. Miért fontos, hogy egy erdőt eltérő életkorú fák alkossanak?
11. Hazánk hány százalékát borítja ma erdő? Ez "sok" vagy "kevés"?

 

M A D A R A K

12. Milyen módokon biztosíthat védelmet az ember a madarak számára?
13. Milyen szempontokat kell figyelembe venni, ha költőodut, -ládát, műfészket helyezünk ki egy madárfaj számára?
14. Miben különbözik egy röpképes és egy röpképtelen madárfaj testfelépítése?
15. Miért vonul el télire hazánk legtöbb madárfaja? Hová vonulnak?
16. Melyik madárfaj éve volt az 1999. év? És melyiké 2000? Vajon mit jelent az, hogy valamely madár éve egy év?
17. Hogyan nyilvánul meg egy madár testfelépítésében a táplálkozásmódja?
18. Mi a teendőnk, ha már tollas, de még nem jó repülő magányos, "árva" kismadár fiókára találunk?
19. Ma a fehér gólya szinte kizárólag a településeken fészkel. Vajon miért?
20. Melyek azok a madárfajok, amelyek hímje és nősténye szabad szemmel (és füllel!) is megkülönböztethető és melyeké nem: fülemüle, házi veréb, erdei pinty, fehér gólya, fekete gólya, héja, egerészölyv, gyurgyalag, balkáni gerle, vadgerle, sárgarigó, fekete rigó?

F Á S Í T Á S I K I S K Á T É

- Minden növénynek más a környezettel szembeni igénye.

- Nem mindegy milyen talajba kerülnek a növények.

- Már az ültetés előtt tisztában kell lenni a majdani kifejlett növény méretével!

- Gömbjuhar: homokra, szikre nem való

- Gömbmeggy: homokra, szikre nem való.

- Gömbgalagonya, gömbakác

- Mezei juhar: minden talajba jó.

- Japán díszcseresznyék: mészben gazdag talajba.

- Díszalmák: középkötött talajba, esetleg homokra.

- Vérszilva: napos fekvést igényel.

- Madárberkenye: minden talajba - kezdetben öntözésigényes.

- Csíkos kecskerágó: homoktalaj kivételével.

- Húsos som és dísz-somok: homoktalaj kivételével.

- Galagonya-fajok: minden talajba.

- Közönséges nyír: nem kötött talajokba.

- Hegyi juhar: törmelékes talajba.

- Ezüst juhar: homokos talaj kivételével.

- Mezei szil: kötöttebb talajba.

- Zöld juhar: homoktalaj kivételével.

- Vörös tölgy: minden talajba.

- Kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy: törmelékmentes talajba.

- Csertölgy: nem kötött talajba, kőtörmelékre, melegebb helyekre.

- Vérjuhar: minden talajba.

- Nyír: Minden talajba, csak szikre nem való. Csak a földlabdásak /konténeresek/ erednek meg.

- Törökmogyoró: száraz, meszes talajba.

- Barkóca berkenye: tápanyagban gazdag talajba.

- Platán: kötöttebb talajba - igen nagy termetű, vízigényes.

- Ezüsthárs: törmelékes, kevéssé kötött talajba.

- Vadgesztenye, fehér vadgesztenye: minden talajba.

- Mocsárciprus: kötött talajba - igen nagy termetű.

- Bükk: minden talajba (nedvességigényes).

- Közönséges boróka: minden talajba.

- Vörösfenyő (lombhullató): homok és törmelék kivételével.

- Fagyal, sóskaborbolya, Júlia-borbolya, fehérsom, gyertyán, bükk, mahonia,

Gyeppótlók /talajon szétterülők/:

- Borostyán, kúszó boróka, kúszó lonc.

Az ültetés:

A legalkalmasabb ültetési idő az ősz, a fagyok beállta előtt. Tavasszal is lehet ültetni, de még a nedvkeringés megindulása előtt. A fákat 60-80 cm-es gödörbe kell ültetni, a gyökérzetet harmadára visszavágni, a gallyakat felére, harmadára visszavágni. A talajt a gyökerek körül tömöríteni kell, és bőségesen, többször és rendszeresen öntözni. Gyakran szokták a viszavágott gyökerű fákat 1-2 óráig ültetés előtt vízben áztatni, /megszívatni/, különösen tavaszi ültetéskor. Ha leveles fát kell ültetnünk, azt is vissza kell metszeni, a levélfelületet csökkenteni kell. Az ágakat és gyökereket általában harmadrészükre vágjuk vissza. Lehetőleg kerüljük azonban leveles fák ültetését /kivéve az örökzöldeket/. A koronaalakító metszést és a metszésigényes fák végleges metszését inkább tavasszal végezzük, mert a sebek gyorsabban gyógyulnak. A nagyobb metszési sebeket, csonkolásokat le kell festeni /pl.: szürke olajfestékkel/. A tőre metszésnél ne hagyjunk hosszú csonkot! Éretlen szerves trágyát ne tegyünk közvetlenül a gyökerekre, mert kiégetheti.

Teljes gyökérzettel és lombozattal bármikor /nem fagyban!/ ültethetők, tehát akár nyáron is. A földlabdát hagyjuk érintetlenül, csak a csomagolást vegyük le róla. Teljes földlabdával tegyük a labdánál valamivel nagyobb gödörbe. Bőségesen öntözzük.

Az "A" odu 28 mm-es röpnyílással a kék cinege, a "B" odu 32 mm-es röpnyílással a széncinege és a kerti rozsdararkú, a "D" odu 46 mm-es röpnyílással a seregély, búbosbanka, fakopáncsok megtelepedésére alkalmas. A "C" odu házi rozsdafarkú és szürke légykapó számára nyújt költőhelyet.

Természetesen esetenként más, hasonló testméretű, oduban költő madárfajok beköltözésére is számíthatunk. Az odukat tegyük hűvös helyre, bejárati nyílásuk ne az uralkodó széljárás felé nézzen! A madarak territóriumot tartanak és a táplálékforrás mennyiségét is figyelembe kell venni; túl sok odut nem érdemes kis területre kihelyezni. Az "A,B,D" odukat egy hosszú bot segítségével ágra akasszuk, a "C" odut fatörzsre is szögelhetjük, vagy házon eresz alá is erősíthetjük.

Az odutelepítésre alkalmas helynek zavartalannak kell lennie, ahol nincs nagy zaj és nem fordul meg sok ember, nincs sűrű gépkocsi közlekedés. Iskolaudvar csendesebb sarka, települési park sűrűbben bokros részei, kertvárosi, falusi kiskertek is megfelelnek.

Az odut úgy helyezzük fel, hogy a ragadozó kisemlősök ne férjenek hozzá – ezért célszerű kampóra akasztani. A madarakat az odu mozgása (ha fúj a szél) nem szokta zavarni. Elkészítésnél ügyelni kell arra, hogy az alja és az oldalfalak közötti rést tömítsük el fatapasszal, vagy fúrjunk az aljára egy kisebb lyukat, hogy az esővíz ne jusson bele, illetve ki tudjon folyni! Legjobb, ha az alját az oldalfalak közé illesztjük be és oldalról szögeljük meg. (Ekkor nem kell tömíteni, mert az oldalfalon lefolyó esővíz nem juthat be az oduba.) Hogy a tetejénél se fusson be víz, a deszkák hézegmentesen illeszkedjenek (pontos méretre vágás és összeállítás!). A tisztítás céljából a tetejét könnyen levehetőre készítsük – pl. csak egy-két könnyen kihúzható (nem teljesen bevert) szöggel rögzítsük. Az odu anyaga puhafa legyen pl.: fenyő fűrészáru. A deszkákat gyalulni, csiszolni nem kell, általában befesteni sem szoktuk, bár az olajfestékkel befestett, vagy a lenolajjal (csak kívülről) átitatott fa valamivel tovább tart. Az odu élettartama faanyagtól, időjárástól függően kb. 3-5 év (ameddig a deszkák el nem korhadnak, el nem vetemednek).

2,5 cm-es vastagságú szabványdeszkák (magasság x szélesség):

oldalfalak: 25 cm x 12 cm-es deszka (2 db),

teteje: 20 x 20 cm -es deszka (eső elleni fedőperemként 1,5 cm-rel kijjebb ér az oldalfalaknál)

Szükséges szerszámok:

40 mm-es szögek, kalapács, kombinált fogó, harapófogó, vastagabb vasdrót, speciális lyukfúrók (a röpnyíláshoz).

2,5 cm-es vastagságú szabványdeszkák (magasság x szélesség):

eleje: 14 cm x 17 cm -es deszka (1 db), (6 cm magasságú búvórés esetén),

hátulja: 20 cm x 17 cm -es deszka (1 db),

oldalfalak:20 cm x 12 cm-es deszka (2 db),

Az oduk kihelyezésére legmegfelelőbb időszak az ősz és tél, esetleg a korai tavasz (március - április eleje). A kihelyezett odukat évente, a költési időszak végén ki kell tisztítani: a madarak által behordott fészekanyagot szedjük ki. Kellemes percek, amikor az oduban lakó kis társunkat megfigyeljük. A megfigyelést olyan helyről végezzük, ahonnan a madarat nem zavarjuk (kellően messze vagyunk, nem lát minket, vagy megszokta már az emberek mozgását, hiszen a beköltözésekor is rendszeresen ott tartózkodtunk). Ha nem tudunk az oduhoz kellően közel menni, a megfigyelést távcsővel végezzük. A természetben való tartózkodáshoz, a távcsövezéshez adunk a továbbiakban néhány jótanácsot.

A R U H Á Z A T

Ruházatunk három célnak kell, hogy megfeleljen: kényelmes legyen, védjen minket a tüskéktől, ágaktól, éles szélű levelektől és ne legyen riasztó színű. Semmiképpen nem alkalmasak a "divatos" szabadidő ruhák, inkább erős, jó nedvszívó, vászon anyagú, hosszú szárú nadrágot, hosszú ujjú inget vegyünk fel. A farmernadrág és vászoning tökéletesen megfelel. Színe nem riasztó (nem narancssárga, piros, rózsaszín) és bár nem is olvad bele a környezetbe, semleges szín.

A jó távcső nagyon fontos. Ma kb. 10.000 .- forintért vehetünk megfelelő madarász kézitávcsövet. Arra ügyeljünk, hogy a lencséi üvegből készüljenek, a műanyaglencse ugyanis nagyon hamar karcolódik. (A lencsevédő /porvédő/ kis kupakok pedig csak hátráltatnak minket a megfigyelésben – levenni, föltenni, zsebretenni, elveszteni, stb... addigra a madár már régen elrepült...). Ezek használata helyett inkább arra ügyeljünk, hogy a lencséket ne fogjuk meg kézzel, mert zsírosodnak és a port dörzsölve az üveget is karcoljuk. Sose töröljük porosan! A terepről hazaérve finom ecsettel poroljuk le a lencséket, ezután a távcsőhöz kapott törlőronggyal óvatosan tisztíthatjuk. A távcsőbe víz ne jusson, esőben ne használjuk. Tőző napsütéstől, túlzott felmelegedéstől is óvjuk, például kocsiablakban ne hagyjuk!

A kétlencsés (binocular) távcsövek azért jók, mert térben látunk velük, így a távolság és nagyságbecslés is jobb. A kisnagyítású távcsőben nem látjuk eléggé jól a madarat, a túl nagy nagyítású pedig már remeg a kezünkben és ez nagyon megnehezítheti a megfigyelést. Legalkalmasabb a 10 x-es vagy 12 x -es nagyítás. A távcső első lencséjének átmérője sem közömbös: legyen 50 mm-es. Ezen még szürkületkor is elegendő fény jut be a távcsőbe ahhoz, hogy megfigyel-hessük a madarakat. Tehát madarász kézitávcső számára a binokuláris, 10 x 50 -es vagy 12 x 50 -es szerkezetek a legalkalmasabbak.

A KOCSÁNYTALAN TÖLGY

Hazánkban a zárt lomberdők övének leggyakoribb dombvidéki fafaja. Cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes társulásokat alkot, de a melegkedvelő tölgyesekben és bokorordőkben is jellemző karakterfaj. Levelei ékvállúak, karéjosak (hosszuk, szélességük alfajonként változó), tojásdadok. Makktermése – mely egyes években szegényes, másokban bőséges, 2-4 -es csoportokban ülő vagy rövid kocsányú, innen származik a neve. Kérge középszürke, mozaikosan repedezett. Lombozata a zárt erdőben nem fogja el az aljnövényzettől jelentősen a fényt, ezért a cseres-tölgyesekben (a csertölgy hasonlóan nem zár túlságosan jól) a cserjeszint és a gyepszint fajgazdag. Zárt társulásban 20 - 25 m magasságúra is kifejlődik. Magányosan állva inkább terebélyesedik, idős (200-300 éves) példányainak lombkoronája akár 100 m²-t is lefedhet; az igen idős egyedek törzse olyan vastag is lehet, hogy csak 2-3 ember éri körül azt körbefogva. Meleg domboldalak bokorerdejében a molyhos tölgy és csertölgy közé elegyedhet, ilyen klímán göcsörtös, csenevész, 3-4 méter magas fácska marad.

 AZ ÉNEKES RIGÓ

Erdei faj, de megtelepszik kertekben, parkokban is. Rigó nagyságú (kb. 22 cm-es) madár, a hím és a tojó hasonló. Háta barna, hasaalja sárgásfehér, hasa, begye fehér, fehéresszürke, mellét és oldalát barnás pettyek díszítik. Fészkét vékony gallyakból és fűszálakból szövi, nyálával összetapasztott sárral béleli. A fészek több évig is megmaradhat. Áprilistól júliusig kétszer is költ, egy alkalommal 4-5 világoskék, barnán pettyezett tojást rak. Hangja közepesen vékony, középerős, strófáit gyakran ismételgeti. Megriasztva hangosan hallatja "csak-csak" hangját. Jó hangutánzó, nemritkán szövi énekébe más madarak egy-egy stófáját, pl: a csilpcslap füzike "csilp-csalp"-ját vagy a fürj "pitypalaty" hangjait. Tápláléka főldigilszta, csigák, kisebb rovarok. Részben vonuló madár, a hazánkból délre vonulók helyére északabbról érkeznek mások.