A felszín alatti vizeink állapota, problémái

A felszí n alatti vizeink igen sok szempontból alapvető jelentőségűek. Ez a vízkészlet származása szerint lehet csapadékvíz, magmás eredetű vagy maradványvíz, megjelenési módja szerint talajnedvesség, talajbelvíz, réteg(artézi)víz, rés-hasadékvíz, karsztvíz és egyéb kőzetvíz. Fontos lehet oldott- anyag tartalma és hőmérséklete is, mely alapján ásványvíz vagy hévíz, gyógyvíz is lehet. A felszí n alatti vizek jelentős mértékben a csapadékvízből származnak, de a felszíni vizek (folyók, tavak vizei) is nagy mennyiségben juthatnak mélyebbre beszivárgással vagy rétegtöréseken át. A felszínhez legközelebb eső vízzáró réteg fölött összegyűlő vizet talajvíznek, a két vízzáró réteg közötti vízkészletet pedig rétegvíznek nevezzük. A talajvízkészlet és a felszí n között gyors az anyagforgalom, és bár a rétegvizek is zömmel a csapadékvízből származnak, jelentősen nagyobb a rezervoárban töltött idejük. A talajvízszint az éghajlati elemek változásától függően, főként magasságingadozást mutat és rövidebb távú vízszintes mozgás jellemzi, míg a rétegvizekre inkább a horizontális vándorlás jellemző, mely egyes esetekben akár többszáz kilométernyi is lehet. A felszí n alatti vizeinkre ma elsősorban, mint már kihasznált vagy potenciális ivóvízre tekintünk, de – főként a talajvizeknek – ennél sokkal több funkciójuk van. A talajvizek helyzete az emberi hasznosításon túl az ökológiai egyensúly biztosítása szempontjából fontos, a rétegvízszint változása pedig a belőle táplálkozó kisvízfolyások hozamára is kihat. A hegyvidéki területeken a források, patakok és az ezekkel összefüggő élővilág is szoros összefüggésben van a felszín alatti vizeinkkel. Mégis, túlzások nélkül jelenthetjük ki, hogy a felszí n alatti vízkészleteink védelme – még a kiemelt ivóvízbázisok védelme is – mind szabályozási, mind finanszírozási oldalról rendezetlen. A talajvízbázisok az utóbbi évtizedekben egyre gyorsuló tempóban szennyeződnek el, olyannyira, hogy – főként a nitrátterheltség miatt – egykori szerepük az ivóvízellátásban országos átlagban csupán 3-4 %-ára csökkent. Fennáll -e vajon a veszélye, hogy a szennyezettség a ma még érintetlen vagy alig szennyezett rétegvizeket is eléri? Ma ezen vizek többségét a védett (felszí n felől elzárt) kategóriába soroljuk. Ennek változására nem adhatunk egyértelmű rövidtávú prognózist, de ha meggondoljuk, hogy a rétegtöréseken át, vagy az el nem hanyagolható mennyiségű feltáró-, kutatófúrásokon, bányászati tájsebeken a talajvízkészlet gyorsan a mélybe vándorolhat, jogosan tarthatunk ezen vízkészletünk elszennyeződésétől is. Ugyancsak jelentős probléma – főként karsztvidéken – a rétegvízkészlet túlzott kiaknázása, mely eredményeként például 1980 - 1993 között a hazai karszt-ivóvízkivételt csaknem a kétharmadára kellett csökkenteni! Ezeket a gondokat már évtizedekkel ezelőtt felismertük, a szennyezőhatások csökkentése érdekében azonban országosan is csak igen lassan történnek lépések. Megemlítendő, hogy az 1993-as tanulmányok országos szinten (1993-as árszint) a sérülékeny vízbázisokon szükséges védelmi technológiák összes költségeit kb. 480 milliárd forintra összegzik. Ma ezek a munkálatok jelentősen többe kerülnek, és továbra is kijelenthetjük, véghezvitelüket elsősorban ma is az anyagi megfontolások hátráltatják. Maguk a végzett technológiai beavatkozások is mutatják, hogy mennyire háttérbe szorul a vízbázis-védelem a víznyerés és tisztítás mögött. (Pedig ha nem lenne szennyezett a talajvíz, tisztítani sem kellene, vagy sokkal kevesebb ráfordítással lehetne felhasználhatóvá tenni.) A magyarországi települések egészséges ivóvíz-ellátását elősegítő 1993-1994. évi kormányprogram költségvonzata például a két évben 20,2 illetve 17,2 milliárd forint volt és ebből a vízbázis védelem céljára (szennyvíz-hálózatba kötés illetve annak fejlesztése) fordított összeg csupán évente 6, 6 milliárd forintot tett ki. A sérülékeny vízbázisok kategorizálása kizárólag a vízkivételi szempontok szerint (pl.: a rétegvízbázis állapotára alapozva) történik, pedig – mint az előzőekben is láttuk – , a talajvízkészlet is jelentős
szerephez jut vagy juthat.

A talajvizek mai problémáihoz szervesen hozzátartoznak a felszí ni vizek problémái is. Az alábbi vázlaton feltüntettük az egykori vízzel borított területeket, melyek a talajvizekkel közlekedve komlex egységet alkottak még néhány száz ével ezelőtt is. Ma ennek nyomait is alig találjuk meg, a folyók gyorsan lefutnak, nem terülhetnek szét egykori ártereiken. Az átlagos talajvízszint erősen (néhol több méterrel) lejjebb szállt. Ezzel a vízkészlet mennyisége is csökkent, és az emberi (antropogén) szennyezések – melyek mérésére szolgál a felszín alatti vizeink program – hatása erőteljesebben érvényesülhet. Bár a szennyezéseket "ab ovo" (keletkezésüket tekintve) kell megelőzni, a talajvízkészlet védelmében a vízkészletcsökkenés is jelentős probléma – melyet ma úgy tűnik, hogy sajnos nem fordíthatunk vissza.

 

Egykori (folyószabályozások, lecsapolások előtti)
állandóan vízzel borított területek

 

A program várható haszna:

A már meglévő mérési erdemények (pl.: ÁNTSZ mérései) kiegészítésével, újabb területekre történő kiterjesztésével képet kaphatunk a felszín alatti vizek állapotáról. A társadalmi szervezetek, iskolás csoportok az önkormányzatokat, lakosságot tájékoztatva szemléletformáló munkát végezhetnek, de kezdeményezhetik a megromlott környezeti állapot helyreállítását megkezdő, vagy azt megelőző intézkedéseket is: pl.: csatornahálózat kiépítése, szennyvízszállítás, önkormányzati szennyvízrendelet felülvizsgálata... stb.

Rövid problémafeltárás:

Mai napjainkban egyik legnagyobb problémánk a tiszta ivóvíz hiánya. Felszí ni és felszín alatti vízkészletünk (elsősorban a talajvízkészlet) rohamosan szennyeződik. Ennek oka elsősorban a helytelen szokásokból adódó meggondolatlan emberi tevékenység.

Az ipari üzemek nem kellően tisztított szennyvízzel, a mezőgazdaság műtrágyázással, hígtrágyával terheli a talajt és a vizeket. A háztartásokban is sok probléma adódik. A csatornázott településeken sem minden esetben működik megfelelő szennyvíztisztító telep. Ahol pedig csatornázás nincsen, ott gyakran szivárgó szennyvízderítőkbe kerül a víz, de előfordul olyan eset is, hogy az ásott, fúrt kútba vezetik a szennyvizet. Sajnos olyan eset is előfordul, hogy a szennyvízszállítók (szippantókocsik) is helytelenül, egy "eldugott" helyen a talajra engedik ki a szippantott szennyvizet. Mindezek súlyosan szennyezhetik az ivóvizeinket és a talajvizet!

Mit tehetünk?