A leírt terület a hazai klimatikus viszonyokba a Mátraalja és az Alföld többi találkozási területeihez (pl.: Mátraalja - Gyöngyösi-sík) hasonlóan illeszkedik:
a Délnyugati-Mátraalja - Hatvani-sík területén a
kontinentális éghajlat dominál, a klíma az erdőssztyepp - erdővegetáció átmenetnek kedvez: az átlaghőmérsékletek kismértékben a
melegebb értékek
felé tolódnak el (évi átlag: 9-10 °C, a júliusi átlag 20-21 °C), a csapadékmennyiség
közepes (550 mm vagy kevéssel felette),
a napsütéses órák számára is a
közepes értékek (kb. 1900-2000 óra) jellemzők.
A domborzati hatások, a Selypi-medence Zagyva-völgye "szélcsatorna-jellege", és az Apc - Petőfibánya környékén emelkedő vulkáni kúpok még ezen a viszonylag kis területen is további jelentős mikroklimatikus különbségeket alakítanak ki, amelyek elsősorban a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok tekintetében mutatkoznak meg. Az 1994-ben végzett mérések szerint például amíg a Somlyó-hegy környékén a hat havi csapadékátlag a vegetációs főperiódusban (március- augusztus) 215 mm volt, addig a Selypi-medencében (csupán, mintegy 4-5 km-rel délebbre) mindössze 155 mm csapadékot mértünk.
Természetesen a kitettségi viszonyok is, kis területen belül jelentősen változnak - de ez a meredeken emelkedő vulkáni kúpok és lankás homok-hordalékkúpok esetén természetes. (Az átlaghőmérsékleteket a kitettségi viszonyok jelentősen befolyásolják ezért mérési adatainkat nem tudjuk az egyes területeken öszevetni ugyanúgy, mint a csapadékviszonyokat.)
Az uralkodó széljárás észak-nyugati, észak-keleti.
A terület mai felszín-morfológiájának és talajadottságainak kialakulásában legnagyobb szerepe akéső miocén kori mátrai
utóvulkanikusságnak,
a késő-pleisztocén kori lösztakaró kialakulásának és a Zagyva folyó
felszínalakító munkájának volt.
A Nagy-Hársas-hegy (Jobbágyi) andezit vulkáni kúpja mintegy 500 m tengerszint feletti magasságig emelkedik, a Somlyó andezitkúpja (Apc) kb. 400 m magaságú, majd Petőfibányától Hatvanig 200 - 150 m magaságú, előbb vulkánikus, riolitbázisú dombok (Kopasz-hegy (Petőfibánya, Apc) és Mulató-hegy (Lőrinci)); majd homok hordalékkúp dombocskák (a Mulató-hegytől a hatvani Szőlőhegyig) következnek. A Szőlő-hegy déli oldala után az Alföld síkjához érünk.
Az Alföldre és a Mátra déli dombvidékeire lerakódott lösztakaró napjainkra már szinte teljesen elvékonyodott, egykori ittlétére, illetve maradványaira leginkább a "löszjelző" macskahere (védett növény a Somlyón) előfordulásából következtethetünk.
A folyó a felsőbb szakaszok vulkáni eredetű alapkőzeteiből kimosottszilikátos hordalékot a Lőrinci-Hatvan közötti
hordalékkúpokon (hordalékkúp-síkságon) terítette szét.
Hatvan déli területeinek környezetében a Zagyva már jelentősebb mennyiségű
agyagot is rakott le.
A terület mai hidrológiai viszonyaira jellemző, hogy döntően a csapadékvíz és hőmérséklet egymáshoz mért viszonyai alakítják ki, mivel a Zagyva-völgyének öntésterületein a régebbi időkben sok helyen megmaradt pangóvizek a folyó gátak közé kényszerítése miatt, ma már sehol sem találhatók meg.
Ezen a "vízhiányos" állapoton segít valamicskét, hogy a Petőfibánya-Lőrinci közötti, balparti zagyva-völgyi szakaszon több anyagnyerő (homok, agyag) kubikgödör található, ugyanitt a selypi cukorgyár ülepítőtavai, az erőműi hűtőtó. A hatvani szakaszon Hatvan alatt a sóderbánya-tavak több hektáros kiterjedéssel találhatók. Ugyanitt a mezőgazdasági területek öntözőcsatornái és tározógödrei is némi vízvezető, megtartó szerephez jutnak, főképp a csapadékosabb években. Ezek a tavak és vizes csatornácskák valamelyest át tudják venni a régi Zagyvai mocsárvilág vizes élőhelyeinek szerepét.
Enyhénszemiarid klimatikus
viszonyait tekintve a
terület az erdőssztyepp - erdő átmeneti vegetációs-klímaövbe tartozik.
Kivételt képeznek a nedvesebb Zagyva-árterületek, amelyek folyóártéri
puhafás- és keményfás ligeteket képesek megtartani...
A domborzati hatások, a Selypi-medence Zagyva-völgye "szélcsatorna-jellege", és az Apc - Petőfibánya környékén emelkedő vulkáni kúpok még ezen a viszonylag kis területen is további jelentős mikroklimatikus különbségeket alakítanak ki, amelyek elsősorban a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok tekintetében mutatkoznak meg. Az 1994-ben végzett mérések szerint például amíg a Somlyó-hegy környékén a hat havi csapadékátlag a vegetációs főperiódusban (március- augusztus) 215 mm volt, addig a Selypi-medencében (csupán, mintegy 4-5 km-rel délebbre) mindössze 155 mm csapadékot mértünk.
Természetesen a kitettségi viszonyok is, kis területen belül jelentősen változnak - de ez a meredeken emelkedő vulkáni kúpok és lankás homok-hordalékkúpok esetén természetes. (Az átlaghőmérsékleteket a kitettségi viszonyok jelentősen befolyásolják ezért mérési adatainkat nem tudjuk az egyes területeken öszevetni ugyanúgy, mint a csapadékviszonyokat.)
Az uralkodó széljárás észak-nyugati, észak-keleti.
A terület mai felszín-morfológiájának és talajadottságainak kialakulásában legnagyobb szerepe a
A Nagy-Hársas-hegy (Jobbágyi) andezit vulkáni kúpja mintegy 500 m tengerszint feletti magasságig emelkedik, a Somlyó andezitkúpja (Apc) kb. 400 m magaságú, majd Petőfibányától Hatvanig 200 - 150 m magaságú, előbb vulkánikus, riolitbázisú dombok (Kopasz-hegy (Petőfibánya, Apc) és Mulató-hegy (Lőrinci)); majd homok hordalékkúp dombocskák (a Mulató-hegytől a hatvani Szőlőhegyig) következnek. A Szőlő-hegy déli oldala után az Alföld síkjához érünk.
Az Alföldre és a Mátra déli dombvidékeire lerakódott lösztakaró napjainkra már szinte teljesen elvékonyodott, egykori ittlétére, illetve maradványaira leginkább a "löszjelző" macskahere (védett növény a Somlyón) előfordulásából következtethetünk.
A folyó a felsőbb szakaszok vulkáni eredetű alapkőzeteiből kimosott
A terület mai hidrológiai viszonyaira jellemző, hogy döntően a csapadékvíz és hőmérséklet egymáshoz mért viszonyai alakítják ki, mivel a Zagyva-völgyének öntésterületein a régebbi időkben sok helyen megmaradt pangóvizek a folyó gátak közé kényszerítése miatt, ma már sehol sem találhatók meg.
Ezen a "vízhiányos" állapoton segít valamicskét, hogy a Petőfibánya-Lőrinci közötti, balparti zagyva-völgyi szakaszon több anyagnyerő (homok, agyag) kubikgödör található, ugyanitt a selypi cukorgyár ülepítőtavai, az erőműi hűtőtó. A hatvani szakaszon Hatvan alatt a sóderbánya-tavak több hektáros kiterjedéssel találhatók. Ugyanitt a mezőgazdasági területek öntözőcsatornái és tározógödrei is némi vízvezető, megtartó szerephez jutnak, főképp a csapadékosabb években. Ezek a tavak és vizes csatornácskák valamelyest át tudják venni a régi Zagyvai mocsárvilág vizes élőhelyeinek szerepét.
Enyhén
C (2005): MZs