Az Alexander módszer

Frederick Matthias Alexander (1869-1955)

Eljárását a XIX. század végén dolgozta ki. Éveken át úgynevezett hangképző stúdiót működtetett Ausztráliában, ahol elsősorban énekesekkel és híres előadóművészekkel foglalkozott. Az 1900-as évek elején orvostanítványai rábeszélésére áttelepült Londonba, és hosszas ösztönzésre a 30-as években létrehozta oktatóközpontját, megírta módszere történetét és tanítási metodikáját is. Ekkorra már több mint 30 évnyi tanítási tapasztalata volt.

A módszer az elmúlt több mint száz esztendőben egyre inkább bizonyította létjogosultságát. Orvosok, gyógytornászok, pszichológusok, védőnők, családgondozók, szociális munkások ismerkednek meg az Alexander-elvvel főiskolákon, egyetemeken tantárgyi vagy speciális kollégiumi keretben. Másoddiplomásként pedig hároméves posztgraduális képzés során válnak az Alexander-módszer tanárává, mert ez a természetes eljárás - kiegészítve eredeti szakmájuk lehetőségeivel, de a legtöbb esetben önállóan alkalmazva - hatásosabb, és ami a legfontosabb, végérvényes segítségnek bizonyul.

Az Alexander-módszer elsajátítása leginkább egy nyelvtanuláshoz hasonlítható, csak ebben az esetben a saját testünk üzeneteit tanuljuk meg helyesen értelmezni. Egyes pszichológusok, akik járatosak e technikában találóan egyfajta testanalízisként definiálják ezt a technikát. Kétségtelen, hogy amikor a tanítvány megtanulja önmagán alkalmazni Alexander elvét, egész életére olyan eszköz birtokosa lesz, amellyel saját maga is képessé válik fájdalmai, negatív tünetei, kellemetlen érzései megszüntetésére, könnyebben viseli el a megterhelést, versenyhelyzetben kevésbé esik pánikba, hatékonyabban, gyorsabban tanul, képességei és tehetsége szabadabban bontakozik ki.

A világ azon tájain, ahol ez az eljárás elterjedt, például Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Nyugat-Európa legtöbb országában, nagyon sok olyan területen alkalmazzák sikerrel és elismerten, ahol gondot fordítanak az ember szervezetének kiegyensúlyozottan egészséges, általános jó állapotára.